Előszó
2019.02.21-én újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett a veszprémi helikopteres emlékmű alanya az egykori Német Demokratikus Köztársaság légierejében szolgált, majd kivonása után hazánknak ajándékozott Mi-24D típusú harcihelikopter.
A magyar légtérben ugyan egy perc repülési idő sem adatott meg a helikopternek, azonban mégis kiemelt szerepet fog kapni: ez lesz az a forgószárnyas, ami hasonlóan a Szolnokon kiállított Mi-24D-hez, talapzaton magasan állva büszkén fogja magára vonzani ezeregy szempár figyelmét, és ezáltal adja tudtukra: hogy tudja meg mindenki, ott magasodik ki eme emlékmű, ahol egykor a magyar katonai helikopteres repülés bölcsője, a dicső 87. Bakony Harcihelikopter Ezred és jogelőd alakulatai működtek!
A kiválasztott helikopterről, és a veszprémi állítást koordináló Kaptur József ny. rep. alezredessel készített interjú a társblogoldalunkon a www.harcihelikopteresemlekek.blogspot.com-on olvasható vissza, de a 2018. áprilisában megkezdődött folyamatot megörökítő bejegyzéseket jelen írásunk végén is közzétesszük.
A veszprémi fejleményeket tehát a társblogoldalunk követi nyomon, így mi a kecskeméti szálat karoltuk fel. Így történt, hogy a különleges lehetőséggel élve 2018. decemberében ellátogattunk az MH Légijármű Javítóüzembe, hogy testközelből vehessük szemügyre a kiállítandó helikoptert és ismerhessük meg a kiállítás részleteit. Ugyanakkor kielégítettük azon kíváncsiságunkat is, hogy nemcsak a kiállítandó Mi-24-est, hanem egyúttal az MH Légijármű Javítóüzem (beceneve: MH LéJü) tevékenységét is megismertük. De nemcsak megismertük, hanem akkor született bejegyzésünkben próbáltuk élethűen bemutatni azt a különleges világot, ami az MH LéJüt jellemzi: azazhogy mennyire szerteágazó és a Magyar Honvédségben nélkülözhetetlen munka is az övüké.
A magyartarka festést a Veszprémben kiállítandó Mi-24D típusú helikopter 2019.02.21-én kapta meg. A felségjelzések és az egyéb jelzések nemsokkal ezután kerültek fel
Ismételt látogatásunk: felkerülnek a foltok a Mi-24-esre
Ottjártunkkor a Mi-24-es a kiállításra nagyrészt előkészített állapotban volt. Azért nagyrészt, mert ez egy hosszas, civil szereplők bevonásával megvalósuló folyamat, ami közösen halad és mivel az MH LéJü a tőle elvárt módosításokkal, javításokkal stb. készen volt, így a helikopter már csak a „külsősökre” várt. Akkor a festésről annyi hangzott el, hogy csak akkor kerül majd rá sor, amikor olyan módosítás már nem fogja érni a gépet, ami a külső felületeket érintheti, mert utólag belejavítani a már elkészült vastagon lakkozott festésbe nem célszerű. Ugyanis a helikopter ún. tartós kiállításra szánt festést fog kapni, ami röviden a csiszolás, alapozás, két rétegben festés, majd vastagon lakkozás recept szerint foglalható össze. Persze ez a valóságban nem ilyen egyszerű, de erről majd egy kicsit később!
A decemberi látogatáskor, amikor a festésről érdeklődtünk, elhangzott, hogy „a színek felfestésének sorrendje teljes egészében meg fog egyezni a PG-ben alkalmazott sorrenddel: először zölddel teljesen lefestésre kerül a géptest, utána barnával kerülnek készrefújásra a foltok, amiket ismételten zöld (foltok határvonalait pontosító) fújás (javítás) követ. A sorrend azért fontos, mert a barna jobban „porol”, mint a zöld szín. Legutoljára a helikopter alsó felületeit takaró égszínkék szín kerül fel a klasszikus „hullámzó” festéssel. Érdekesség, hogy a fújási folyamat mindösszesen 4-5 órát vesz csak igénybe, azaz ennyi idő alatt készül egy komplett Mi-24-es festése alul-felül. Igaz, ez még nélkülözi a felségjelek, feliratok, egyéb kiegészítő jelzések felfestését.”
Most, hogy végigkövethettük a festési folyamatot megállapíthatjuk, hogy egy részben kiegészítenénk az elhangzottakat: a korábban írt festési folyamat az egykori PG-s festési technikai sorrendjét ismertette, melytől a mostani festés részben eltért. Ugyanis a veszprémi Mi-24-es esetében először alapozás (ettől „besárgult” a helikopter) történt, majd az égszínkék festés került fel a gépre, melyet egy teljesen eltakaró papír „szoknya” felragasztása követett. Majd a barna foltok elhelyezkedésének megfestése következett (barna folttérkép). Természetesen az üveg és egyéb már korábban megfestett, kialakított részek (pl.: kiömlők) a teljes festési művelet előtt már gondosan letakarásra kerültek. Miután megvoltak a barna foltok helyei, utána egy-két helyen utánacsiszolás következett, mondhatni ezek voltak az utolsó simítások. A barna foltok előzetes felfújása azért is volt fontos, mert mivel a barna a világosabb szín, így az nem baj, ha vastagabban takarja el az alatta lévő korábbi (NDK-s festésű) réteget, mivel a forgószárnyas nem fémtisztára került visszacsiszolásra, mint ahogyan az történt a legutolsóként nagyjavított Mi-24-esek esetében több alkalommal.
Megkezdődnek a munkálatok. Az egykori NDK-s felségjelzés és az oldalszám több helyen előtűnik
A barna foltok előzetes felfestése után következett a „domináns” zöld szín első rétegben történő felfestése, amit a barna (másik elnevezésével: homokszín) követett. Majd mivel a barna szín „porol” így egy újabb zöld réteg következett. Végezetül égszínkék festék került a pisztolyokba és megjelentek a jellegzetes hullámok a papírszoknya mentén: itt nyugodtan lehetett a szoknya vonaláig végigfesteni a felületet, ugyanis a takarás alatt már a világoskék színű volt a géptest, így a szoknyát eltávolítva máris egységesedett a két kék szín. A munkafolyamatot a nyitott futók környékén apróbb ecsetes javítások zárták le.
A haladás látványos
Eddig tartott tehát a színek felfestése és ezáltal az ún. „magyartarka” festés megszületése. Hivatalosan amúgy a magyartarka szerinti festés a Magyar Honvédségben rendszeresített barna-zöld-kék színharmónizáció szerinti festést jelenti. A színek festését a legfontosabb mozzanat követte, egészen pontosan zárta le: mégpedig a vastag, több rétegnyi, a festést védő lakkréteg. Ez az a lakkréteg, ami a korábbi bejegyzésünkben részletesen bemutatott ún. krétásodástól megóvja a kiállítási tárgyat. A lakkréteg felfestésére egyből a színek után került sor, így biztosítva, hogy a festés és a lakk összeépüljön, így képezve idő- és időjárásálló bevonatot.
Már majdnem kész!
Bekukkantva a szoknya alá
Kék hullámok
A teljes festési műveletre természetesen az MH LéJü egy külön, a Magyar Honvédségben rendszeresített repülőtechnikai festését biztosító, korszerű levegőztetőrendszerrel ellátott festőhangárban került sor.
Íme hát a majdnem kész forgószárnyas:
Pach József a feliratokkal és egykori századjelvényekkel ellátott Mi-24-es mellett
Rövid megjegyzésként tesszük hozzá, hogy a most gépre festett mintázat csak nagyrészt egyezik meg a valódi, sajnos Magyarországon már nem fellelhető 005-ös Mi-24D foltmintázatával. Ennek oka, hogy az eredeti kamuflázst pontosan ugyanúgy visszafesteni nagyon nehéz lett volna, illetve nem a konkrét 005-ös példány rekonstruálása volt a kitűzött cél. A 005-ös szám is szimbolikus jelentőségű: az első hazánkban rendszersített Mi-24 oldalszám volt eme számsor.
Szakmai részletek. Azok a régi PG-s idők…
Látogatásunkkor, akárcsak decemberben, ismételten nemcsak maga a kiállítandó Mi-24-es volt fontos, hanem magának az elvégzett műveleteknek és ezen keresztül a kevesek által ismert MH LéJü munkásságának bemutatása is. Nem történt ez másként most sem, így összegyűjtöttük a fontosabb „műhelypraktikákat” is, amik még a PG-s időszakból (és tapasztalatból) eredeztethetőek.
A festésről az MH Légijármű Javítóüzem felületkezelő részleg részlegvezetőjét, Pach Józsefet kérdeztük, aki szakmai pályafutásának túlnyomó többségét a Pestvidéki Gépgyárban (PG), majd az átnevezés után a Dunai Repülőgépgyár Zrt.-nél töltötte el és feladata végig a nagyjavított gépek festése volt. Kezei alól megszámlálhatatlan mennyiségű repülőgép és helikopter került ki. Festett többek között MiG-21-est, Mi-8-ast, Mi-9-es, Mi-17-est, Mi-24-est és L-39-est illetve Szu-22-est is. Pach József a Dunai Repülőgépgyár megszűnése után immáron 16 éve az MH LéJü kötelékében folytatja több évtizedes szakmai pályafutását. Ennek köszönhetően nemcsak további, hadrendben álló repülőgéptechnikát volt alkalma festeni, hanem igen jelentős szerepet játszott a hazai megőrzésre szánt merev és forgószárnyas technika kiállítási célú festési munkálatai esetében is: szinte az összes MH LéJü által kiállításra felkészített repülőeszközt személyesen ő, vagy az ő szakmai felügyelete alatt látták el korhű kamuflázzsal.
Érdekesség, hogy a használt festékek nem speciális katonai, hanem a civil életben is megvásárolható fémpigment-mentes Tikkurila márkájú Temadur festékek, melyekből a magyartarka színei keveréssel kerülnek előállításra. (Korábban, amikor még nem volt fémpigment-mentes festék, akkor például a MiG-21-esek esetében az antennákat, orrkúpot, rádióantennákat, pótvezérsíkot ún. epamin zölddel festették le.)
Matt festékekkel történik a festés, melyet egy több rétegnyi lakk tesz időtállóvá. A kiállítási célú helikopteren a végén már mintegy 200 mikronnyi vastagságú festés van, ebbe beleszámít a 2 réteg lakk is.
További festést érintő „műhelytitok”, hogy amikor a PG többi Varsói Szerződéses tagország szállító (és egyes eseteiben harci) helikoptereinek nagyjavítását végezte, akkor a legtöbbször mindig a magyartarkát festették fel rájuk a nagyjavítást követően: így repült például magyartarka helikopter Bulgáriában, NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában is azonban a lengyelek kivételt képeztek! Ugyanis a lengyelek nem kérték a PG-ben a festést, csak a nagyjavítást, így a PG-ből lényegében festetlenül távoztak. Ez nem teljesen volt természetesen igaz, mert bizonyos helyeken, ahol kötelező volt, például Mi-8-asok esetében futóbekötések, oldaltartályok, hajtóműtér a szükséges festések megtörténtek. Amúgy pedig csak általános alapozó festést kaptak zölddel visszafestve.
A PG-ben külön plexikemence volt, így minden plexit képesek voltak legyártani (egészen pontosan plexit húzni). A páncélüvegek nagyjavítása úgy történt, hogy órákon át vizesen csiszolták, mire minden karcot el tudtak róla távolítani. Természetesen sérülés, vagy repedés esetén cserére került sor.
Azt, hogy milyen legyen a magyartarka azt a haditechnikai intézetben fejlesztették ki: itt született meg a mai napig is alkalmazott Mi-8-as (később Mi-9-es és Mi-17-es), Mi-24-es színharmónizáció, melyet a PG és később az MH LéJü is mind a mai napig alkalmaz.
Pach József nagyságrendileg 700 gépfestést tudhat maga mögött. Ugyan ez elképesztő szám, azonban tudni kell, hogy a hőskorban a PG-ben egy évben akár 54 gép is megfordult, mindez a 25 évnyi ottlét alatt már kiadja eme magas számot. (Illetve volt olyan repülőeszköz, amit akár többször is – ismételt nagyjavítás alkalmával – újból lefesthetett.) Volt olyan román gép, ami ötödik alkalommal járt a PG-ben!
Reduktor és a hajtóművek az NDK-ban kerültek nagyjavításra, így ezen berendezések részelemeinek festését nem a PG végezte. Forgószárnyak és faroklégcsavar festésére csak nagyritkán került sor, mivel ezeket túlnyomó többségben a naptári üzemidő és/vagy repült óra lejárta után selejteztek, nem nagyjavították. Fegyverrendszereket például géppuskák, blokkok, sínek viszont a PG-ben kapták meg rendszeresített színüket.
A kamuflázs, mint akármilyen más műalkotás magán viseli a festő kezenyomát: a PG-s festők meg tudták mondani, a látszólag ugyanolyan festésű gépekről, hogy egészen pontosan ki festette, mert nem minden kanyar, él stb. lett ugyanolyan és voltak egyedi vonások is.
Ilyen volt...
...és ilyen lett!
A helikopter jelenlegi állapota:
A foltok festését követő napon került sor a feliratok és az oldalszám felfestésére. A 005-ösre csak a sárga alapú „Vigyázz!” felirat került fel, nem a később használt szürke „Vigyázz!” és „Danger” felirat, ugyanis a 005-ös sohasem repült (már) szürke hátterű Vigyázz és Dangeros festéssel. (Ennek bevezetésére nagyságrendileg 2003 év közepétől került sor, de nem kizárólagos jelleggel.)
Először a sárga került felfestésre, ami „átkeményedett” egy nap alatt, így az azt követő napon került felfestésre feketével a „Vigyázz!” felirat is. A 005-ös számsor sablonnal került felfestésre.
S végül a jövő
A helikopter Veszprémbe szállítás előtt részlegesen szétszerelésre kerül, majd megtörténik a szállítás. Utána közvetlenül az emlékműre állítás előtt kompletten összeszerelésre és lefestésre (lejavításra) kerülnek a csavarok helyei és ezzel a festési munkálatok végleg lezáródnak.
A szállítás és az állítás időpontja egyelőre viszont még nem ismert.
A festésben résztvevő "nagy csapat"
A szerkesztők ismételten köszönik a lehetőséget az MH Légijármű Javítóüzemnek, hogy lehetővé tette látogatásunkat!
Kapcsolódó bejegyzések:
Harcihelikopteres emlékek blog:
A veszprémi Mi-24-es emlékmű állításának részletei II. - Újabb részletek (2018.10.26.)
Harcihelikopter.blog.hu:
