Az, hogy milyen intenzitással folyik a Mi-24-es kiképzés és ezzel egyetemben a képességek helyreállítása arról szerkesztőségünk testközelből, akarjuk mondani forgószárnyszél-közelségből is megbizonyosodhatott. Ugyanis lehetőségünk adódott a fedélzeten tartózkodva elkísérni egy-egy feladatra az éppen kiképzési feladataikat végrehajtó Mi-24-eseket!

De mielőtt a fedélzeten élhettük volna át a kiképzési repülések minden izgalmát, azelőtt is lenyűgöző látvány fogadott bennünket! Amerre a szem ellát, illetve amerre a fülünkkel észlelni tudtuk az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis egész területén mindenhol helikoptermorajlás, forgószárnyak jellegzetes ciripelése, a faroklégcsavarok „darálása” volt hallható. És persze a folyamatos „keróparfüm”. Nagyszerű érzés volt megtapasztalni, hogy íme: a magyar helikopteres képesség él! Mi magunk vagyunk a szemtanúi, hogy amerre csak elnézünk mindenhol helikopterek: egy Mi-17-es épp visszatér feladatáról, másik indul útjára. Egy Mi-24-es géppár visszatér, máris egy újabb (harmadik) gép emelkedik a levegőbe! Majd nem sokkal később egy harmadik Mi-17-es segédhajtóműve ordít fel jellegzetes hangján. De nem sokkal távolabb a kis mókuska is rendületlenül rója a kiképzési repülési köröket, és mindeközben az új Zlinek is folyamatosan fel-le szállnak.

És nem tudunk nem arra gondolni, hogy amit most látunk, az nemsokára megduplázódik! Mint írtuk korábbi bejegyzésünkben (itt) nemsokára megérkeznek a H-145M-ek is, így nemcsak a jelen ilyen aktív, hanem a közeljövőben is folytatódik az aktivitás. Így címünket kicsit kiegészítve nemcsak a Mi-24-es képesség, hanem lényegében a teljes katonai helikopteres repülés.

Megérkezett várva-várt Mi-24-es helikopterünk is, mely forgószárny-szélvihart kavarva száll le, s miközben „melegváltás”* történik, aközben mi is beülünk a 332-es oldalszámú Mi-24P deszantterébe. A hely nem túl nagy, mondhatni nem egy fejedelmi kényelem fogad minket, de hát ez egy harcihelikopter, nem egy szállítóhelikopter pláne nem egy utasszállító repülőgép. Viszont azt is egyből meg kell jegyezni, hogy a világ egyedüli olyan harcihelikoptere a Mi-24-es, amelyik rendelkezik deszanttérrel, így képes olyan speciális feladatok végrehajtására is, amikor egy erős tűztámogatást igénylő deszant kirakására van szükség, amit adott esetben védelmezni is kell. 

A 332-es hatalmas robajjal, ismételten forgószárny-hurrikánt előidézve száll fel.

Kísérője, a 334-es is elemelkedik

Mindez belülről

A deszanttér komfortját tovább fokozza a zajhatás és a folyamatos vibráció is. Ugyan a zajhatást jelentősen enyhítik a műszakiak által a deszanttérben számunkra előkészített fejhallgatók, azonban a vibráció végig megmarad. Amúgy a tér meglehetősen tágas és az oldalanként 4-4 ablakon a kilátás is tökéletes.

Amikor felszállt a gép mi szinte észre sem vettük olyan finoman és egy szempillantás alatt történt meg. Abból vesszük csak észre, hogy repülünk, hogy a helikopter egyszercsak bedöntésbe kezd, majd fokozatosan gyorsul, így suhan el alattunk is a táj: hipp-hopp eltűnnek a Bázis felszállóhelyei, s már csak a Tiszát látjuk, illetve a szántóföldeket, melyeken hol öntözést, hol egyéb talajművelést folytatnak a szorgos gazdák. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály” juthatnak egyből eszünkbe Radnóti Miklós sorai. S tényleg! A táj hirtelen térképpé áll össze: minden összezsugorodik, mintha minden csak játék lenne: játék-autók-traktorok-tehenek…

…és egyszercsak egy éles jobb bedöntés térít észhez minket. Mi nem a tájat szemlélni jöttünk, hanem egy aktív kiképzési repülést átélni! És akkor megkezdődik a „hol föld-hol ég” illetve a „hol magunk alá látunk, hol éppen a vakító kék eget nézzük” folyamatos váltakozása 22 percen keresztül. Miközben mi a deszanttérben éljük át a bukófordulókat, éles bedöntéseket, meredek zuhanásnak ható süllyedéseket, és az égbetörő emelkedéseket, aközben a hajózók az előre megbeszélt, a kiképzésben pontról-pontra lefektetett, maximális bedöntéseket túl nem lépő manővereket gyakorolják...

...s mindezt nagyon jól csinálják, legalább is nekünk innen a deszanttérből nagyon az az érzésünk, mert a yoyó a fejünkben nagyon benne van és egy idő után már nem követjük tekintetünkkel a „barna-kék- kék-barna” játékot - feladtuk...

Aztán egyszercsak a közel 12 tonnás harci szekér megszelidül és egy állandó magasságon, állandó sebességen (kb 200 km/h) elkezdünk egyenesen repülni. A cél Kecskemét. Megkezdődött hát az útvonalrepülés, melyet a kiképzés alatt lévő hajózó lefüggönyzött pilótakabinban, azaz műszerek alapján hajt végre. Az egyik pillanatról a másikra bekövetkező nyugalom a deszanttérben ülőkre is hatással van: mindenki ismételten kitekinthet, mert immáron csak a békés táj suhan egyenletesen alattunk.

Egyikünk éppen úgy ül a deszanttérben, hogy látja a jobb félszárnyat, rajta egy póttartállyal és azon a 332-es számot. 340332-es gyártási számú Mi-24P helikopter: és megint csak a „ki hitte volna ezt” kategória. Ugyancsak meg kell állapítanunk, hogy mi, akik több évtizede követjük nyomon, illetve részben éltünk (repültünk) benne, tudjuk, hogy mit jelent a mostani időszak a magyar katonai helikopteres repülés életében: újabb nagyjavítási ciklus következett be, s nemcsak a helikopterek újultak meg, hanem képességnövekedés is bekövetkezett. Ilyen a Mi-24-esekkel lényegében a rendszerbeállításuk óta nem történt meg! És mindehhez pilótaképzés is társul, azaz aki részese akar lenni eme történelmi pillanatnak, annak most kell megragadni az alkalmat! Viszont, mint ahogy ez az alkalom, úgy a mi repülésünk sem tart örökké.

 Helikopterünk a kecskeméti repülőtér betonja fölött átrepülve ugyanis megkezdte a hazautat. A 332-es süllyed, majd egy pillanatra megfügg és ezt követően vajpuhán érintik a futóművek a leszállóhelyet. Ezt megelőzően még látjuk a repülőteret felülről: Mókusok, Mi-17-esek állóhelyeit.

Ezt követően egy kicsit még előregurulunk, majd érezhetjük, ahogyan elveszik a hajtóműteljesítményt hiszen a helikopter a súlyától hirtelen leereszkedik. A vibráció és a zaj is egyből alábbhagy, nemsokkal később már nyílik is a deszanttérajtó: betódul a friss levegő mellett a jellegzetes „keróparfüm” is, azaz a kiömlőnyíláson távozó égett kerozin semmivel össze nem téveszthető jellegzetes illata, melyet a még járó forgószárnyak pillanatok alatt bekavarnak a deszanttérbe is. Aztán egyszercsak leáll az egyik majd nem sokkal később a másik hajtómű is, a forgószárny is lassulásba kezd. Mire kikászálódunk az utastérből a forgószárnylapátok is megállnak, de előtte még surrogás kíséretében, szemmel jól követhetően, az órajárásssal megegyező irányban még egyszer, komótosan körbefordulnak. Majd a harci szekér elcsendesedik.

A hajózók is előkerülnek: előbb az operátori ülésben helyet foglaló oktató, majd a kiképzését végrehajtó pilóta mászik elő páncélzott pilótakabinjából és egyből elemzésbe kezdenek. De nemcsak ők, hanem a műszaki szakágak képviselői is ellepik a gépet, akik sokszor egyedi járműveiken érkeznek meg. Szinte még meg sem állt, máris a lemezek zárjai pattannak, burkolatok nyílnak: kezdődik a reputáni ellenőrzés. Mi, akik nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy minden nap láthassuk és átélhessük eme csodát kicsit elcsendesedve, magunkba mélyedve sétálunk körbe-körbe és közben simogatjuk meg a „vasat”. Mese nincsen, ez szerelem a technika és az ember között és megint csak azt tudjuk mondani: szerencsés lehetnek azok, akik ezt nap, mint nap átélhetik, akik részesei lehetnek annak, hogy általuk, vagy segítségükkel, de a helikopter repül! Mert aki ebbe egyszer beleszeret azt nagy valószínűség szerint rabul ejti!

Műszakisok egy csoportja: ők azok, akik nélkül sohasem repülhetne egy gép sem. Minden tiszteletünk hát az övüké is!  

Mindeközben mellettünk a 336-os indul feladatára

Repüléseink összefoglalva egy videóban

Ez még a levegőből készült: pihenő 24-es, induló 17-es.

Portré egy Mi-24P-ről és az ő porfelhőjéről

Aztán nemsokkal később a 332-es újra a piroson, azaz a sárga vonalon. A helikopter feladatra kész, ismét megy következő feladatára.

Befejezésül 

Az első szó természetesen a köszönetnyilvánításé:

A szerkesztők ezúton szeretnék megköszönni a lehetőséget a Magyar Honvédségnek, ezen belül az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisnak, hogy lehetővé tették látogatásunkat és repülésünket és mindeközben mindenben készségesen segítségünkre voltak!

A második pedig jelené és a jövőé: itt a lehetőség repülőműszakinak és pilótának jelentkezni! Mi már erről lemaradtunk, így csak írhatunk arról, ami minket is rabul ejtett: a repülésről, a repülés, a technika szeretetéről és a gép és az ember között kialakuló, élete végéig tartó erős kötődésről. 

--------------------------------------

*Melegváltás: A megnevezés valójában azt jelenti, hogy a helikopter személyzetének egy vagy akár mindkét tagjának cseréjére úgy kerülhet sor, hogy mindeközben a helikoptert a személyzete leszállás után nem állítja le, hanem miközben a forgószárnyak egy csökkentett teljesítményen, de folyamatosan forognak, addig úgy, hogy egy pilóta mindig a gépben marad megtörténik a csere. Ennek a gyakorlati haszna legtöbbször az oktatások során van: nem kell egy komplett indítási, előmelegítési, rendszerellenőrzési stb. folyamatot végigcsinálni a személyzetnek, hanem beszállás után egyből kezdődhet a kiképzés, hiszen a helikopter üzemmeleg, felszállásra kész. Esetünkben is erre került sor, azaz míg mi beugrottunk a deszanttérbe, addig a pilótacsere is megtörtént – mindeközben az operátori fülkében helyet foglaló oktató a gépben maradt.

--------------------------------------

Fotó: Thurzó Péter, Horváth Bence. Szöveg: Horváth Bence