Az alábbi írás célja, az alig ismert eszköz, ill. feladat ismertetése, melyre joggal lehetünk büszkék. A Magyar Légierő világviszonylatban is korszerű, és magas szintű sugárfelderítő képességgel rendelkezik, részben a már meglévő, külföldi eredetű technika, részben a hazai kutatások, és fejlesztések révén. Ezen írás csak a helikopteres sugárfelderítéssel foglalkozik, de itt jegyzem meg, hogy a pilóta nélküli sugárfelderítés terén is előkelő helyet foglalunk el a világban.
Mi is az a sugárfelderítés?
„A sugárfelderítés alapvető harcászati célja ismert esemény után a sugárhelyzet felmérése, vagy konvencionális támadás után a terep felderítése.”
Ilyen sugárhelyzet lehet:
- atomreaktor(ok) serülése(i)
- radioaktív izotópo(ka)t tároló, ill. szállító eszköz(ök) sérülése(i)
- atomrobbanás(ok)
Másként megfogalmazva beszélhetünk atomcsapás vagy harctevékenységtől független sugár-kibocsátásról.
A sugárfelderítést levegőből azért érdemes alkalmazni, mert sokkal gyorsabb, ezért a személyzet – ha van – sokkal kevesebb ideig van kitéve a sugárzásnak. Hátránya épp’ a sebességéből adódik; pontatlanabb. A pontosságot nem csak a sebesség, hanem a repülési magasság, a terepviszonyok, és légköri változások is befolyásolják. A sugárzó hely gyors lokalizálása, előzetes helyzetfelmérése, összetételmérése azonban olyan elvitathatatlan előny, ami miatt a légi sugárfelderítést (továbbiakban LSF) a sugárfelderítés, mint eljárás fontos részét képezi. Ezt követik a földi mérések, melyek laboratóriumi analízissel pontosan képesek meghatározni a sugárzás fajtáját, összetételét, stb.
Így zajlott a sugárfelderítés a XX. század végén. Viszont a XXI. században a LSF technikai fejlődése révén lehetővé vált, „hogy a légi sugárfelderítés jelenlegi technológiája, eltérően a korábbi években alkalmazottól, lehetőséget adjon precíziós mérések végrehajtására, ami pontosság tekintetében egyenértékűvé teszi a földi felderítéssel, lehetőségek tekintetében pedig messze felülmúlja azt. (…) A modern légi sugárfelderítés eszköz és eljárásrendje mérföldköves előrelépés.
A légi sugárfelderítésnek három feladata van:
- A szennyezett terep felderítése, a szennyezés mértékének, kiterjedésének, sugárzási szintjének felderítése.
- A pontszerű sugárzó források koordinátáinak meghatározása, elkülönítése a háttérsugárzástól.
- Megállapítani az emisszió során kikerült izotópok forrását, ill. a sugárzás összetételét.
Mint fentebb említettem, a pilóta nélküli eszközöket nem tárgyalja írásom, mégis érdemes összehasonlítani a pilóta vezette eszközökkel. A pilóta nélküli repülő (UAV [1], magyarul PNR) tagadhatatlan előnye, hogy a pilótát – nem lévén – nem fenyegeti veszély. Viszont méretéből adódóan sokkal kisebb, ill. kevesebb műszert képes magával vinni. Amiért azonban a helikopterek különösen alkalmasak a feladat ellátására, az az, hogy egyelőre ezek képesek a felderítéskor optimális sebességen az eszközök hordozására. Azonban azt is látnunk kell, a jövő a PNR-é.
Sugárfelderítés elméletben
1990 előtt az akkori Magyar Néphadseregben a LSF tevékenységet a Mi-8-as helikopter látta el oly módon, hogy a fedélzeten egy légi sugárfelderítő raj utazott, amely az IH-31L légi sugárszintmérő eszközt használta a földi sugárszint meghatározására. Ez az eljárás azért volt kockázatos, mert a Mi-8-as helikopter nem rendelkezik ABV védelemmel ellátott pilótakabinnal, és megfelelő részecskeszűrővel ellátott szűrőberendezéssel.
IH-31L légi sugárszintmérő
A légi sugár-felderítési képesség 1991-ben a régi alapeszköz, az IH-31L rendszerből történő kivonása miatt megszűnt. Mivel az ezredfordulón nem lehetett pontosan tudni, hogyan alakul a helikopterek sorsa a Magyar Légierőben, ezért egy, a helikoptertől lényegében független, a szárnyakra, az UB blokk helyére függeszthető konténerben lett kialakítva a sugárfelderítő rendszer. Az eszköz teljesen magyar fejlesztés, 2001-ben a HM Technológiai Hivatal, a Gamma Műszaki Rt. és a MH Vegyivédelmi Információs Központ fejlesztette ki, hivatalos neve légi sugárfelderítő konténer. Az eszköz egy olyan speciális konténerben működik, amely teljesen független a helikopter fedélzeti rendszerétől – saját áramforrással rendelkezik; így oldották meg a tervezők, hogy ne függjön a rendelkezésre álló helikopter típusától.
A konténer a következőket tartalmazza:
- BNS-98 típusú dózisteljesítmény-távadó (GM csöves nukleáris detektor)
- NDI-65/SK típusú intelligens szcintillációs nukleáris detektor, speciális üreges NaI(Tl) kristállyal, ólom kollimátorban, beépített sugárkapu algoritmussal
- BCU-01 típusú adatgyűjtő egység
Ez utóbbi részei:
- barometrikus nyomásmérő termosztátban
- GPS helykoordináta meghatározó vevő egység
- GPS helykoordináta meghatározó antennája
- "LegiABV" adatgyűjtő-, megjelenítő- és feldolgozó program
A konténer korai változata Mi-24V helikopteren
BNS-98 típusú dózisteljesítmény-távadó
A LegiABV[2] adatgyűjtő képes vagy a gép fedélzetén telepített számítógépre vagy egy földi állomás számítógépére átküldeni az adatokat. A felderítés elvégezhető úgy is, hogy nincs a fedélzeten felderítő személyzet és számítógép. A gyűjtött adatok a felderítés végeztével olvashatók ki az adatgyűjtőből, ilyen esetekben a kiértékelés a földön történik. A BNS-98 a repülési magasságban mért dózisteljesítményből, a repülési magasságból a légköri és talajviszonyok figyelembe vételével számítja ki a szennyezett terepszakaszok egy méterre vonatkoztatott sugárszintjét, vagy a pontszerű sugárforrás dózisteljesítményét, míg a NDI-65/SK egy speciális kialakítású, intelligens szcintillációs detektor, amely nagy érzékenységű, gyors reakcióképességű sugárkapuként működik. Mutatja a tervezők előrelátását, hogy a konténer kialakítása lehetővé teszi, hogy szükség esetén beszerelhető legyen videokamera, ill. digitális rádió (arra az esetre, ha földi állomás számítógépe felé kell valós idejű, úgynevezett on-line megoldással küldeni az adatot), vagy fedélzeti akkumulátorok
A szerkezettel a kísérletek a Mil Mi-17-esen kezdődtek (2002-ben), de hamarosan Mil Mi-24 harci helikopterre szerelték és ki is próbálták a Pellérdi zagytározó felett. 2004-ben végezték el a csapatpróbát, így 2005-ben rendszeresítésre került a Magyar Légierőben, mint a Mil Mi-24[3] típusú harci helikopter fegyverzetébe integrált eszköz. Azért csak ezen a típuson állt rendszerbe, mert ezek rendelkeznek hermetikusan lezárható kabinnal, páncélozott padlózattal - a földről jövő gamma háttérsugárzás csökkentésére, továbbá nagyfokú magasság és útvonal-követési képességgel. Így nincs szükség a személyzet külön védőöltözettel való ellátására.
A rendszer leegyszerűsített ábrája
MŰSZAKI JELLEMZŐK:
Műszaki paraméterek
Nukleáris paraméterek:
IEC 1017 szerint
Klimatikai és mechanikai paraméterek:
MIL Standard szerint
Kimutatási határok 50 m-es ideális repülési magasságból
Pontszerű sugárforrás megtalálása:
10-20μ Gy/h fölött
Pontszerű sugárforrás dózisteljesítményének meghatározása:
2-5 mGy/h fölött
Kiterjedt sugárszennyezettség megtalálása:
Háttér 1.5 - 2-szeres értéke fölött
Kiterjedt szennyezettség sugárszintjének megtalálása:
Háttér 2 - 3-szoros értéke fölött
Általános jellemzők
Mérési ciklus:
BNS-98:
2 s ... 2 m, automatikus
NDI-65/SK:
0.5 s, automatikus
Energiaellátás:
12 V saját akkumulátorról
Működési hőmérséklettartomány:
-25°C és + 50°C között
Páraállóság:
95% +35°C-on
-----------------------------------
Megjegyzések:
[1] unmanned aerial vehicle (angol)
[2]Egyes források LABV néven említik.
[3]A „D” „V” és „P” altípusokon egyaránt.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!
Folytatás (II. rész) https://harcihelikopter.blog.hu/2011/02/13/horvath_gergo_sugarfelderites_a_levegobol_2_resz
