A Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj kijelölt állománya, köztük Szabó Zsolt őrnagy aktívan kivették a részüket a keresésben. Az őrnagy személyzete volt az egyetlen, akik helikopterről fedeztek fel – sajnos már elhunyt – utast
Egy évvel ezelőtt a komoly nemzetközi sajtóérdeklődésre számot tartó Hableány katasztrófa kapcsán a kutatási feladatokról, egészen pontosan a Budaörsön települt szállító helikopterről fénykép-galériás bejegyzéssel jelentkeztünk: „Budaörsről végez felderítő repülést az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis szállító helikoptere a Hableány turistahajó katasztrófája után - 2019.06.02.”
Akkor még nem volt alkalmunk – és valljuk meg nem is lett volna etikus – megkérdezni azokat, akik a kutatásban részt vettek, viszont egy év távlatából már úgy érezzük érdemes megemlékezni azon tevékenységről, melyet a szolnoki Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj kijelölt állománya végzett.
De előtte egy gyors áttekintés a sajnálatos eseményről:
2019. május 29-én a Hableány turistahajó 33 főnyi dél-koreai turistával és 2 fő magyar személyzettel percek alatt elsüllyedt, mikor a Viking Sigyn szállodahajó nekiütközött és lényegében maga alá gyűrve pillanatok alatt a hullámsírba küldte az 1949-ben épült hajót. Mivel az ütközés olyan gyorsan és váratlanul történt, így csak az esős, borongós idő ellenére a fedélzeten tartózkodóknak volt esélye a túlélésre. Akik a hajótestben voltak, azoknak sajnos esélyük sem volt. A 35 főből csupán heten élték túl a tragikus eseményt. A nem sokkal 21:00 után bekövetkezett eseményt követően a hatóságok azonnal megkezdték a mentést, melyhez nem sokkal később a Magyar Honvédség egyes alakulatai, köztük a 86. Szolnok Helikopter Bázis is csatlakozott.
A szerencsétlenül járt 27,25 méter hosszú Hableány turistahajó 2017-ben (Forrás: Wikipédia)
Jelen bejegyzésünkben Szabó Zsolt őrnagy urat kérdeztük, aki az elsők között vett részt az esetleges túlélők, majd pedig már sajnos csak az elhunyt áldozatok keresésében.
Mikor kapcsolódtatok be a keresésbe és hogyan értesültetek erről? Mikor érkezett a kutatás-mentési felkérés és hogyan készültetek fel rá?
Természetesen azonnal értesültünk a tragédiáról, de mi magunk (a Rubik Zászlóalj) csak 2019. június 2-én vasárnap csatlakozott a kereséshez. Ekkor kettő géppel kutató-mentő feladatot hajtottunk végre. Azon a napon a hozzánk tartozó kijelölt területek kerültek felderítésre a Duna felett, illetve csökkentve kicsit a fájdalmat a hozzátartozók is a fedélzeten tartózkodhattak, így ők is személyesen részt vehettek a kutatásban: saját szemükkel láthatták, hogy milyen intenzitással kerestük a bajba került szeretteiket.
A hétfői nap délelőtt számunkra nem lett elrendelve feladat, de délutánra már igen. A felszállást hétfő délutántól már Budaörsről hajtotta végre a személyzet úgy, hogy lerepültek a déli határig, ahol a folyó elhagyja az országot, onnan felfelé végig repültek a Duna felett, ezalatt sajnos már nem mentésre készültek, hanem csak kutatásra. Budaörsön hajtották végre a töltést, és még egy útvonalat végrehajtottak a Duna felett és így tértek vissza a Szolnoki Helikopter Bázisra.
Keddi nap reggel már délelőtti feladatokkal kezdtünk: az előző napi útvonalakon repültünk. Útvonal szerint Szolnokról déli határig le, majd Duna felett végig felrepültünk a Margit-hídig, majd utána Budaörsre tölteni. A töltést követően még egy keresési útvonalat végrehajtottunk, majd a délutános személyzetnek Budaörs repülőtéren átadtuk a gépet (személyzetet váltottunk), és általuk megismétlődött a délelőtti útvonal lerepülése. A repülést követően késő délután visszaérkezett a gép Szolnokra.
Indulásra készen a Mi-17-es kabinjában, avagy Szabó Zsolt őrnagy felszálláshoz készülődik
A kutatást reggeltől estig csináltátok?
Kis túlzással. Reggeli 4 órás beérkezés volt előírva, majd 6 órai felszállással kezdtük meg az aznapi feladatot. Ezzel az indulással el tudtuk kerülni a kora reggeli árnyékos időszakot, mely mellett nem lehetett volna szinte észrevenni semmit sem.
Mi volt benne a nehézség? Például hogyan látható fentről egy holttest, egyáltalán hogyan kell keresni egy holttestet?
Annyit közöltek, hogy az elsodródott holttesteket kell megkeresni. Elég sok testhelyzetben kerülhetnek elő holttestek ilyen esetben, amire nem voltunk felkészülve. Inkább azt mondanám el, hogy a gyakorlatban mit tapasztaltunk, ami nehézség és kihívás volt az egész feladatban: a Duna vízszintje nagyon fent volt, áradási időszak tetőpontján történt a baleset. Az árterületről minden olyan törmeléket vitt magával a víz, amit akárminek lehetett nézni. A holttestnek hitt úszó objektumok legtöbbször barna farönkök voltak, de volt, hogy égett fekete színűek, emiatt több alkalommal függtünk meg ellenőrizni az észlelést (testeket), hogy biztosan jól látjuk-e, amit látunk. Messziről kevésbé, de közelről nagyon is látszódott, amit korábban felderítettünk. Gyakorlatilag úszó testekre készültünk, illetve olyan személyes tárgyak vízfelszínén lebegésére, amik a hajón az utasoknál voltak. Például a talált noteszek, táskák helyét leadtuk a rendőröknek, akik így elég sok mindent össze tudtak gyűjteni.
„A Duna vízszintje nagyon fent volt, áradási időszak tetőpontján történt a baleset. Az árterületről minden olyan törmeléket vitt magával a víz, amit akárminek lehetett nézni. A holttestnek hitt úszó objektumok legtöbbször farönkök voltak…” – összegzi a kutatás nehézségeit Szabó Zsolt őrnagy
Hány méteren repültetek?
Ez változó volt, ugyanis a Duna folyásával ellenkező irányában repülve több alkalommal találkozhattunk volna felsővezetékekkel, melyekre nagyon oda kellett figyelnünk, olyankor kellő magasságban közelítettük meg ezeket. A keresési magasság átlag 50-80 méter között volt, 100-140km/h sebességgel. A fák takarásában lévő területeknél csökkentettük a sebességet, hogy legyen időnk azonosítani úszó tárgyakat. Tiszta vízfelszín esetén kissé gyorsítottunk.
„A keresési magasság átlag 50-80 méter között volt, 100-140km/h sebességgel” – idézi fel az őrnagy úr a kutatás egyik sajátosságát
Ti, mint pilóták repültetek és fedélzeti technikus kihajolva a gépből keresett?
Fedélzeti technikus bal oldalon kiülve nézte a területet, pásztázta a vízfelszínt. Összességében hárman voltunk a fedélzeten: én kontrolláltam a repülést, jobb ülésben a másodpilóta, illetve bal oldalt a technikus a vízfelszínt vizsgálta.
A keresés nagyon nehéz volt, mert erősen szennyezett volt a víz mivel iszonyatos mennyiségű hordalék volt a vízben, nagy mennyiségű sarat és az üledéket szedett fel az áramlat, és így 3-5 cm-re sem lehetett belelátni a vízbe. Nem volt tiszta a víz. Az nyújtott pici segítséget, hogy hatalmas, már elpusztult halak is lebegtek a víz tetején, melyek már fehérek voltak, és ezáltal kicsit könnyebben el tudtuk képzelni hogyan lehetne egy vízbefúlt embert beazonosítani.
Kiket sikerült megtalálnotok?
A mi személyzetünk talált egy holttestet. A fekete farönkök között, Kulcs településtől talán 1 km-re találtuk meg ezt a holttestet. Első pillanatban nem voltunk biztosak, hogy azt látjuk, de amikor kicsit közelebb mentünk tisztán látszódott az emberi alak*. Amikor viszont teljes mértékben meggyőződtünk róla, hogy holttestet találtunk, akkor a látottakat azonnal jelentettük, és eljuttattuk az információt a szolnoki összekötőnkhöz, Dr. Bali Tamás ezredes úrhoz, aki továbbította az információt az illetékes szerveknek. A jelentést követően kérték, hogy maradjunk a talált holttest felett, amíg a rendőrségi motorcsónak ki nem érkezik a helyszínre**, amely rövid időn belül megérkezett. De olyan erős volt a sodrása a víznek, hogy gyakorlatilag mialatt a rendőrségi csónak kiérkezett (körülbelül 15-20 perc), addigra 5-6 km-t lentebb sodorta az ár a holttestet.
Köszönjük szépen az interjút!
Zárásként
A kutatási folyamat lezárulta után derült ki, hogy végül csak ezt az egy holttestet találta meg a szolnoki alakulat a többit egyéb, a kutatásban résztvevő hatósági és egyéb személyek találták meg.
Mi-17-es szállítóhelikopter a szolnoki bázison. Ilyen helikopterekkel végezte a kutatás-mentési feladatot a Rubik szállítóhelikopter zászlóalj kijelölt állománya
A tragédia kapcsán olyan kritizáló vélemények is születtek, hogy a katasztrófa után egyből nem keresték légi úton is a túlélőket, például a szolnoki alakulat Mi-8/Mi-17 helikoptereivel. Ennek azonban nem sok értelme lett volna, ugyanis azt a pontos képhez tudni kell, hogy a tragédia 7 másodperc alatt következett be, egy 10-15 fokos, nagyon erős sodrású vízben, éjjel, ahol – ha egyből nem is fulladtak meg a víz alá került szerencsétlen utasok – akkor a kihűlés testremegéssel kezdődő első szakasza körülbelül 10-15 percen belül elkezdődik. Emellett a vízbeesetteken átgázolt a Viking Sigyn után érkező Viking Idun szállodahajó is. És akkor a pánik miatti sokkhatást, a hirtelen testmozgással járó reakciókat, ami a kihűlést felgyorsítja, még érdemes hozzáadnunk a pontos képhez. (Amúgy mindehhez még csak szakértőnek sem kell lenni, elég az orvosi enciklopédiát felcsapni: ott pontosan le vannak írva a kihűlés fokozatai.)
Ennek ellenére a kutatás mindvégig a túlélők után folyt, és csak napokkal később kezdtek már elhunytakról beszélni. Mert a csoda esélyét a hatóságok mindvégig meg akarták adni, mint ahogyan a kutatásba bekapcsolódó szolnoki alakulat is mindent megtett a szerencsétlenül jártak felkutatásának érdekében.
----------------------------------------
Fotó: Thurzó Péter
Szöveg: Horváth Bence
----------------------------------------
*Megjegyzés tőlünk: a hajózószemélyzet részletesebben körülírt ismertetőjegyek alapján azonosította, hogy holttestet találtak, melyet kegyelmi okokból nem adunk közre.
**Megjegyzés tőlünk: a tárgyakat, holttesteket nem a helikopter gyűjtötte be a megtalálás után, hanem minden esetben a rendőrök mentek értük motorcsónakkal.
