Leggyakrabban alkalmazott forgószárnyasok az oroszok által csak, mint különleges hadműveletként aposztrofált beavatkozás során: Ka-52, Mi-8MTV-5/AMTSH, Mi-24/Mi-35M és Mi-28.
Pár bevezető gondolat
2022.02.24-én váratlan fordulatként Oroszország megtámadta Ukrajnát. Természetesen a hadműveletekbe már az első pillanatokban aktívan bekapcsolódtak a harci- és szállítóhelikopterek is, hiszen például a hosztomeli repülőtérre is Mi-8AMTSh és Mi-8MTV-5 szállító helikopterek juttatták ki a légideszant egységeket, akiket közvetlen tűztámogatásként Mi-24P, Mi-35M és Ka-52 harcihelikopterek támogattak a levegőből. Alapvetően mindenki gyors háborúra számított, azonban mivel a konfliktus elhúzódott és noha jellege változott, de intenzitása nem, így a helikopterek alkalmazására is folyamatosan sor került és kerül még mind a mai napig.
Blogunk középpontjában már több mint egy évtizede a harci (egészen pontosan katonai) helikopterek állnak, ezen belül is kiemelt figyelmet szentelünk az orosz (egykori szovjet) haditechnikának. Az orosz (és most ez alatt értendő az eredet, nem a konkrét ország) forgószárnyasok iránti csodálatunknak sajnos szomorú apropót adott a kiéleződő konfliktus, ugyanis az eddig békésnek megismert, és általunk is békésnek bemutatott, azonban valójában komoly pusztításra képes forgószárnyasok a szomszédunkban mérik össze erejüket, végeznek nap mint nap csapásokat az ellenség erejére és szenvednek el veszteségeket, sokszor a hajószemélyzet halálát okozva.
Eddig, amikor az orosz (főként a Mihail Leontyevics Mil tervezőirodája által megalkotott) helikopterekről írtunk, akkor ezt főként a magyar vonatkozásban tettük, hiszen az egykori szovjet helikoptertechnika több mint 50 éve megkerülhetetlen eleme a hazánk forgószárnyas légierejének. Kitekintésként ellátogattunk képzeletben Szerbiába, de jártunk a valóságban Oroszországban is és természetesen ekkor is a forgószárnyasok álltak vizsgálódásaink középpontjában. Éppen ezért próbáljuk meg a mi "harcihelikopteres" szemünkön keresztül egy két részes blogbejegyzésben körbejárni a mindkét fél által alkalmazott haditechnikát. Első részben az agresszor forgószárnyasaival és alkalmazott fegyvereivel, harceljárásaival ismerkedünk meg, míg második részben a védekező ukrán helikoptereseket vesszük górcső alá. Bejegyzéseink a sajnos már több mint 6 hónapja zajló konfliktus megfigyelésein és természetesen saját tapasztalatainkon illetve egyes esetekben szakkönyveken alapulnak. (Bővebben a forrásokról a II. rész végén.)
Fontos leszögezni a legelején: igyekszünk országsemlegesek lenni, nem szurkolunk egyik félnek sem. Ettől függetlenül nyilván az orosz helikoptereket orosz szemszögből igyekszünk nézni, és ugyanez igaz az ukrán oldalra is, nem elkendőzve egyik esetben sem a hiányosságokat, vagy épp kiemelve az erősségeket. Ezalatt azt értjük, hogy minden ami Mil és Kamov ott próbálunk precízen és lehetőleg propagandasemlegesen, pontos típusleírásokat alkalmazva objektíven helyén kezelni a valóságot, lefejtve róla amennyire lehet a propagandát. Ami amúgy mindkét fél által igen erőteljes és nem tartjuk kizártnak, hogy adott esetben minket is megtévesztettek. A tévedés jogát és adott esetben ebből helytelen következtetés levonását mi is fenntartjuk!
Végezetül még egy gondolat: az orosz helikopterekről képek, (videóhivatkozások), információk nem azért kaptak nagyobb terjedelmet, mivel őket preferáljuk, hanem mivel az ukrán oldal forgószárnyasairól a háború legelején szinte semennyi információ sem látott napvilágot és azóta sem sokkal több kép, videó - ne adj Isten - bejegyzés érhető el az alkalmazásukról. Nyilván ez nem volt véletlen, rejtették a hivatalos képi és mozgóképi információkat, igaz ezeket például ukrán pilóták nyílt facebook oldalairól idővel pótolni lehetett. De erről majd a legvégén...
No és akkor jöjjenek az oroszok, akik még egyelőre nincsenek a (mi) spájzunkban!
Bevezetés
Még mielőtt rátérnénk konkrétan a konfliktusban alkalmazott orosz helikoptertípusokra ki kell térni arra, hogy amikor azt mondjuk, hogy orosz légierő, akkor valójában három különböző szervezetről együttesen beszélünk. Ugyanis a szemfülesebbek észrevehették, hogy például a Mi-24-esek farkán szerepel BBC RUSSIA, BKC RUSSIA és MA ВМФ RUSSIA felirat is (az azonosító, pl.: RF-13384 mellett.) Nos ezek röviden, nem elmerülve az orosz rendszerben az alábbiakat jelentik:
Van az Orosz hadsereg (az Oroszoroszági Föderáció Fegyveres Erői).
Ez ma, azaz 2022-ben az alábbi öt "erőre" tagozódik:
- Szárazföldi erők
- BKC (erről lesz még szó) [Воздушно-космические силы] - azaz Légi és űrerők
- BMФ [Военно-морской флот] - Haditengerészet
- Különleges erők: ez alá tartozik a stratégiai rakétaerők és a BDB, azaz a légideszanterők (magyarul csak mint VDV említjük őket) [Отдельные рода войск]
- Különleges egyéb erők [Специальные войска]
BKC (azaz Воздушно-космические силы) Légi és űrerők:
Ez alá tartoznak ma a következők:
- BBC [Военно-воздушные силы (azaz a Légierő)]
- KB [Космические войска (azaz Űrerők)]
- Lég- és rakétaelhárító védelmi erők [Войска противовоздушной и противоракетной обороны (Войска ПВО-ПРО)]
Most jön a csavar!
2011-ig a BKC (FONTOS! Itt a Военно-космические силы jelentéssel bír! Azaz "harci/hadi űrerők") önálló erő volt. Ezután nem.
2015-ig az orosz hadseregben a BBC a szárazföldi erők mellett az egyik fő (önálló) erő volt. 2015-ben azonban összevonták a fenti (Военно-космические силы) BKC-szel, megalakítva a BKC-t (de már Воздушно-космические силы jelentéssel) azaz a "Légierő" és a "harci/hadi űrerők" összevonásával megalakult a "Légi és űrerők". A két BKC mozaikszó miatt alaposan össze lehet itt keveredni, ezért kell mindig kibontani, mert a jelentésük alapján tisztább a kép.
A mostani különleges hadműveletben főként a BKC RUSSIA és BBC RUSSIA kötelékébe tartozó helikopterekkel találkozhatunk melynek oka az, hogy a haditengerészeti légierő (MA ВМФ RUSSIA) nem kapott jelentősebb szerepet a hadműveletekben, elvégre azok nagyrészt szárazföldöm zajlanak. Amúgy az MA ВМФ RUSSIA megnevezés eléggé félresikerült, ugyanis az MA (morszkaja aviacija) után még feltűntetésre került, hogy haditengerészeti légierő, magyarán a rövidítés kibontva valahogy így hangzik: "Haditengerészet tengeri légierő". Elég bugyután hangzik, mert kétszer is a nevében van a "tenger(i)" szó...
De visszatérve a repülőeszközökre. A továbbiakban - ha annak külön jelentősége nem lesz, akkor - nem térünk ki a BBC és BKC közötti különbségekre, hanem a három szervezetre (de főként kettőre) csak mint orosz légierő fogunk hivatkozni.
A támadó hadműveletek alaptípusai:
Az orosz légierő alapvető helikopter típusai két részre oszthatóak: egyrészt a 60-as, 70-es években kifejlesztett szállító és harcihelikopterek legkorszerűbb verziói kerülnek főként bevetésre: ide sorolható a Mi-8-as alapokon nyugvó Mi-8MTV-5 és Mi-8AMTSh altípusú, alapvetően szállító helikopter feladatokat ellátó forgószárnyasok és ide sorolható a Mi-24-es alapokon nyugvó Mi-24VM (vagy másnéven Mi-35M) helikopterek is, melyek jellemzően, de nem kizárólag a VDV, azaz légideszant, ezen keresztül speciális feladatokat támogatják, illetve hagyományos támadó feladatokat hajtják végre. Azonban itt kell megjegyezni, hogy túlnyomóan a legkorszerűbb altípusok kerülnek alkalmazásra, azonban ez nem mindig van így, erről bővebben alább.
A másik részt képezik a 80-as, 90-es években kifejlesztett Mi-28 és Ka-52 helikopterek, melyek támadó jellegükből és korszerűségükből adódóan jelentős szerepet játszanak a háború során.
A Mi-26, Ka-27 helikopterekre jelen bejegyzésünkben részletesen nem térünk ki, mivel ezek alkalmazására Ukrajna felett nagyon marginálisan került sor.
A háború kezdetén készült képen balról jobbra: Mi-24VM, Mi-8MTV-5, Mi-8AMTSh és ugyancsak egy Mi-24VM látható a nem sablon által felfestett, így eltérő kinézetű Z jelzéssel.
Mi-24 variánsok (Mi-24VM, Mi-24VP és a "hagyományos" Mi-24V, Mi-24P alváltozatok)
A háború alapvető Mi-24 alváltozata, mely legtöbbször a figyelem középpontjába kerül (és amit a veszteségek is igazolnak) az a Mi-24VM, export elnevezésén Mi-35M. A legtöbb forrás, hírcsatorna Mi-35-ösként, vagy pontosítva Mi-35M-ként hivatkozik rá, pedig az orosz légierőben hivatalosan Mi-24VM a típusjele. Azonban mivel maguk az oroszok, például az orosz védelmi minisztérium hivatalos telegram csatornája is Mi-35-ként (néha Mi-35M-ként) jelöli, így a továbbiakban legtöbbször mi is a Mi-35/Mi-35M jelölést alkalmazzuk, ekként könnyebben elkülöníthető a Mi-24-es többi alváltozatától.
A Mi-24VM mellett a Mi-24VP alkalmazásra mindeddig bizonyítékot nem találtunk, ekként nem ez, hanem a hazánkban is hadrendben álló Mi-24P altípus az, mely a legtöbbet szerepel a háborús konfliktusban (legalábbis az elérhető források szerint). A Mi-24P mellett amúgy marginálisan, de a (hazánkban ugyancsak hadrendben álló) Mi-24V altípus is alkalmazásra került.
S ha már ennyit írtunk az altípusokról, akkor gyorsan foglaljuk is össze a legfőbb különbségeket.
Mi-24VM a legkorszerűbb Mi-24 variáns: Az export elnevezésén Mi-35M rögzített futóművel, a Mi-28-assal megegyező forgószárnylapátokkal, X-alakú farokrotorral, minden időjárási viszonyok között használható avionikával, éjjellátó és a legkorszerűbb aktív infravörös zavaró berendezéssel látták el. Fegyverzete a kétcsövű, 23mm-es GSh-23L (akárcsak a Mi-24VP esetében). A "Raduga" helyett, továbbfejlesztett GOES-342 irányító berendezéssel szerelték fel a régebbi 9K114 "Sturm", és a korszerűbb 9M120 "Ataka" irányított rakétákhoz. Emellett képes alkalmazni a 9M39 "Igla-V" levegő-levegő rakétákat is a mindössze 4 fegyvertartóra redukálódott, ezáltal rövidebb félszárnyain.
Z jelzéssel ellátott Mi-35 harcihelikopter még a konfliktus elején megörökítve. Egyes források szerint ez a helikopter az, melyet nem sokkal később le is lőttek. Ezt természetesen megerősíteni nem lehet, azonban tény, hogy...
...egy lezuhant Mi-35 nemsokkal később megörökítésre került.
Veszteségi listára került bizonyíthatóan még egy Mi-35 is.
Ugyancsak egy Mi-35 végezte az ukrán föld felett az utolsó bevetését. Amúgy érdekesség, hogy...
...ugyan az RF-13017-es lajstromú Mi-35-ről nem került elő fotó, azonban két "testvéréről" az RF-13016 és 13018-ról igen, ráadásul egy képen!
Mi-24VM a támadás legelején megörökítve: függesztett fegyverzete 4 db B-8V20 80mm-es nem irányított rakétablokk volt. Érdekesség, hogy a hadműveletek kezdetén szinte minden helikopter PZU (porszűrő) nélkül repült. Nemcsak a képen látható Mi-24VM, hanem Mi-8AMTSh, Mi-24P és még Ka-52-es is megörökítésre került PZU nélkül. Ennek oka valószínűleg a teljesítmény fokozása volt, ugyanis a hideg időjárásban, amikor még inkább volt hó, mint por a leszállóhelyeken, sokkal fontosabb volt, hogy a PZU ne vegyen el fölösleges teljesítményt a hajtóműtől.
Ugyancsak egy Mi-24VM-t látunk ideiglenes (előretolt) repülőtérről felszállni. A héttérben egy VM éppen gyorsít.
Mint az a közeli képeken jól látszik, ezek a gépek már a legkorszerűbb vállról indítható rakéták elleni légvédelmi rendszerekkel (L-370 Vityebszk) kerültek felszerelésre.
Mi-35M indul bevetésre
Alacsony áthúzás. A Mi-35 fegyverzete: 2 db B-8V20 nem irányított (NIR) blokk és a jobb félszárnyon egy APU-8-as indítósínen 4 db 9K120 Ataka (a 9K114 Sturm továbbfejlesztett verziója) irányított rakéta látható.
Fegyverrendszer és önvédelmi képesség látványos videóképeken
Visszatérőben 1.
Visszatérőben 2. és 3.
Megmosolyogtató, hogy az orosz állami média videóin nem egyszer a vicces apróságok is visszaköszönnek, amit nyilván a cenzorok nem vesznek észre: ugyan az oldalszámok szinte mindig el vannak homályosítva (persze közeli képen kb 1,5 perc kisilabizálni hogy mit rejthet az elhomályosítás), azonban itt azt nem vették észre, hogy a szürke Mi-35 nyitott rádióstérajtóval készül leszálláshoz, azaz azt valakinek nem sikerült megfelelően bezárnia.
Fiatal orosz Mi-35 hajózó nyilatkozik. Az orosz védelmi minisztérium szinte minden héten egy vagy két interjús videót készít a helikopteresekről (többet mint a merevszárnyúakról). A videók minősége (felbontás) kiváló, így sokszor a háttérben (nem feltétlenül megörökíteni akart) részletek is megfigyelhetőek.
Visszatérve a Mi-24 típusokhoz: a Mi-24VP alkalmazásáról egyelőre semennyi információ sem látott napvilágot (még annyi sem mint a Mi-24V altípusról). Ettől függetlenül a Mi-24VP-ről amit fontos megemlíteni, hogy a legfőbb jellemzője a hagyományos Mi-24V és Mi-24P helikopterekhez képest, hogy ezek bázisán, de már 460 lőszert befogadni képes NPPU-23 toronyban elhelyezett GSh-23L 23mm-es toronnyal először ezt a variánst szerelték fel és innen örökölte meg a Mi-24VM ezen fegyverzetet. A VP is NVG kompatibilis helikopterként került rendszeresítésre, igaz nem éppen nagy példányszámban. (Források ezt 30 körülire teszik.) Ami újdonság volt még, hogy "Igla-S" levegő-levegő rakéta már felszerelhető volt rá.
Szembetűnő a különbség a Mi-24VM (balra) és Mi-24VP között. Utóbbi lényegében egy hagyományos Mi-24V/P-hez hasonló kinézetű (és tudású) helikopter.
Lencsevégre kapott Mi-24V helikopter hagyományos fegyverzettel, SOEP LIPA infravörös zavarórendszer nélkül, de EVU-val felszerelten. A Mi-24V ritkábban kerül megörökítésre a háború kapcsán.
Elvileg 2022.07.13-án készült ez a kép egy immáron földi üzemmódra váltott Mi-24V-ről. A fotó hogy mennyire hiteles, azt nem tudjuk 100%-ban megerősíteni, bár a Z jelek árulkodóak.
Egy újabb kép Mi-24V-ről, ráadásul egy kis kiegészítéssel: a PZU-n a két szem, és a személyzetet oldalról védő páncéllemezen lévő fogsor, bizony nem másé mint egy krokodilé, ugyanis ez a Mi-24 (egyik) beceneve az oroszoknál. (Forrás: Fighterbomber telegram csatorna.)
A Mi-24V-k alkalmazása tehát valóban marginálisnak minősíthető (például eddig bizonyítottan egy sem került veszteséglistára), nemúgy mint a Mi-24P-ből! A 30mm-es GSh-2-30 ágyúval ellátott harcihelikopter, akárcsak Szíriában, úgy Ukrajnában is aktívan kiveszi részét a hadműveletekből.
A PZU nélküliségből már sejthető, hogy ez a videó is, melyből a képek kimentésre kerültek a háború legelején, egészen pontosan március első heteiben készülhetett: orosz hajózó mutatja körbe a 4 db B-8V20 NIR blokkal és 4 db 9K114 Sturm irányított rakétával felszerelt Mi-24P-t.
Mintha nem is háború lenne úgy parkolnak egymás mellett a Mi-24P-k. A kép valószínűleg a közvetlen frontvonaltól távolabb készülhetett.
A fenti képpel azonos időben és helyen készült ez a fotó, amikor is éppen az orosz húsvét alkalmával áldanak meg egy Mi-24P-t, avagy "Jó az öreg a háznál!" Ugyan nem a legkorszerűbb variáns, de még mindig nagy szükség van rá. Ennek természetesen ára is van:
Látványos találat eredménye egy a hajózószemélyzet halálát jelentő becsapódás lett. (Érdekesség: ezen Mi-24P roncs egyes darabjait állították ki Kijevben az orosz háborús relikviákat bemutató tárlatban.)
Egy újabb Mi-24P veszteség. Mindkettő kép forrása amúgy az www.oryxspioenkop.com, mely weboldal a napvilágot látott orosz (és ukrán) veszteségeket igyekszik a legpontosabban dokumentálni. Mivel a forgószárnyak épek, nem sérültek, vagy repültek szanaszét így itt gyaníthatóan egy sérülten kényszerleszállt, majd kigyulladt és elégett, vagy sérülten kényszerleszállt majd (saját erők által?) megsemmisített Mi-24P-ről van szó. Az utóbbi képen látható RF-94966 Mi-24P helikopterről amúgy egy internetes kép is előkerült...
...ekként képet kaphattunk hogyan is nézett ki épen, békeidőben.
További fotók a Mi-24P-k alkalmazásáról:
Klasszikus lóhere festésmintázatot viselő Mi-24P a háború jelképével a Z betűvel. Mivel a helikopter minden önvédelmi fegyverzetétől meg van fosztva, illetve komolyabb fegyverzetet sem hordoz, így valószínűsíthetően a már elfoglalt részeken, mint rendfenntartó-konvojkísérő tevékenykedik, melyekről nem egy videó látott napvilágot.
Például ez a kép egy konvojkísérési feladat bemutatását szolgáló orosz videóból került kivágásra.
Az ukránok által folyóból kiemelt helikopter is egy Mi-24P volt a BKC RUSSIA állományából. A helikoptert, csakúgy mint majdnem minden orosz helikopteres veszteséget, a különböző vállról indítható rakéták számlájára lehet írni. A hajózóknak itt sem volt esélyük.
Mi-24P PZU nélkül 2022 márciusában Z és "inváziós" csík jelzésekkel.
Ütött-kopott, kifakult, néhol rozsdás is, de repül és alkalmazzák is.
Ka-52 Aligátor, az igásló és egyben sztár
A mostani különleges hadművelet elsőszámú harcihelikoptere a Ka-52-es, orosz becenevén aligátor lett: ez volt az a forgószárnyas amiből az első veszteségeket szenvedte el a légierő és ez volt az, amelyikről mindeddig a legtöbb felvétel, videó látott napvilágot, ugyanakkor a legnagyobb (dokumentált) veszteséget is ez a helikoptertípus könyvelheti el. Az 1980-as években megkezdett fejlesztésű koaxiális forgószárny-elrendezésű modern harcihelikopter alap verziója a Ka-50-es volt, mely még egy egyszemélyes, deszanttér nélküli harcihelikopter lett. Mivel a fejlesztés során kiderült, hogy a mai összetett harci feladatok világában nem elég egy fő kezelőszemélyzet, így megjelent a Ka-50 bázisán a Ka-52-es, mely immáron két fő hajózóval és részben áttervezett sárkányszerkezettel került gyártásba. Az új, katapultüléssel is ellátott forgószárnyas gyártása kezdetben elég döcögősen ment, azonban a 2015-ben megkezdett haderőreform nyomán a hadrendbe állított Ka-52-esek száma rohamosan növekedett, így a becsült számuk 2022. februárjában 100-120 közé volt tehető. (A Ka-52-esről és elődjéről az Élenjáró haditechnika oldal írt egy kiváló cikksorozatot, amit mi is jó szívvel ajánlunk.)
A Ka-52-es egyértelműen a hadművelet helikopteres sztárja az orosz médiában: a védelmi minisztérium telegram csatornáján például július közepéig több mint 40 helikopteres videóban szerepel, soknak kifejezetten a középpontjában áll (azaz csak róla szól a videó.) Igaz azon kétes hírnév is egy Ka-52-esnek jutott, hogy demonstrálja: hiába modern elsővonalbeli fegyverek, hiába elsöprő légifölény, a harcihelikopterek - köztük a legkorszerűbb Ka-52-es - is sérülékeny, lelőhető. Ugyanis az első látványos légierős veszteség egy légvédelmi rakétatalálatot túlélt, majd Kijev külvárosában kényszerleszállást végrehajtott Ka-52-es volt. A találat amúgy szépen helybenhagyta az aligátort, melyet kényszerleszállás után olyan gyorsan hagyott hátra a személyzete, hogy még a kijelzők is áram alatt voltak (legalább is készültek ilyen videók.)
És mindeddig az első olyan Ka-52-es ami bizonyítottan begyűjtésre került az ukránok által: azaz ezt nem sikerült megsemmisítenie az oroszoknak. Hogy a sorsa mi lett, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Lehet, már az USA-ban van...
Amúgy ez a helikopter nem egyezik meg a videón is tévesen ezzel azonosított Ka-52-essel, mely ugyancsak kényszerleszállt, de ezt nem gyűjthették be az ukránok, hanem az oroszok semmisítették meg.
Ugyanúgy ahogyan ezt sem. Jóllehet az ukrán katonák és szuvenírgyűjtők ezt is meglepték, azonban ezt később az orosz csapatok megsemmisítették.
A Ka-52-esek jelenleg az orosz légierő legkorszerűbb harci helikopterei, éppen ezért kijelenthetjük, hogy szemben a szárazföldi erőkkel, ahol a legújabb Armata tankokat (eddig) nem vetették be, a légierő forgószárnyasai közül az élvonalbeli technika aktívan szerepet vállal a hadműveletekből. A Ka-52 az egyedüli helikopter, amely minden orosz helikopterekre függeszthető irányított levegő-föld, levegő-levegő rakéta és természetesen NIR és gépágyúkonténer fegyverrendszert hordozhatja. Emellett a világon egyedüliként katapultrendszerrel rendelkezik, mely a koaxiálisan forgó forgószárnyakat lerobbantva, majd a katapultüléseket kilőve képes megmenteni a pilóták életét. Az már egy másik dolog, hogy mindezidáig olyan esemény nem került sem dokumentálásra, sem megemlítésre (pl.: orosz telegram csatornán), hogy használták volna az életmentés ezen formáját, jóllehet a személyzet elvesztésével járó nem egy lelövés viszont már dokumentálásra került. Ez amúgy annak fényében is érdekes, hogy nem egy videón látható, hogy a találatot kapott Ka-52 elindul hazafele és amikor már nagyon ég, akkor sem katapultálnak belőle, hanem van, hogy inkább lezuhannak vele. Pedig magasság is lenne bőven a katapultáláshoz.
A Ka-52 legkorszerűbb irányított rakétája a 9K121 és ennek modernizált verziója a 9K121M Vikhr (jelentése: forgószél), mely szemben a 9K114 Sturm (vihar) továbbfejlesztéséből kialakított 9K120 Ataka (támadás) rakétával nagyobb hatótávolsággal (Vikhr: 10 km nappal, éjjel 5 km, Ataka: 6 km), nagyobb maximális repülési sebességgel (Vikhr: 600m/s, Ataka: 500m/s) bír. A Vikhrt alapvetően páncélozott járművek megsemmisítésére tervezték, beleértve a reaktív páncélzattal felszerelteket, de alkalmas a kis sebességű (legfeljebb 800 km/h-s) légi célpontok leküzdésére is. A Vikhr emellett fejlettebb zavarvédelemmel is rendelkezik, mint az Ataka. A Ka-52-esre összesen 2 db APU-6 indítón maximum 12 db függeszthető, de a háborúban csak kezdetben vitte magával a maximum Vikhr javadalmazást. A videók/képek tanúsága szerint ez mára lecsökkent akár indítósínenként 2-3 darabra is. Ennek oka az lehet, hogy bevetésenként kevesebb az irányított rakéta célpont és szükségtelen a rakétánként 45-45 kg-nyi plusz súly cipelése. (Viszonyításképpen: a B-8V20 NIR blokk feltöltve 20 db S-8-as rakétával kb. 350-370 kg.) Az ok tehát egyértelműen nem az, hogy ne lenne készleten elegendő mennyiségben!
APU-6 indítósínen 5 db 9K121 Vikhr rakéta a háború 3. hónapjában készült képen. Már nem teljes a javadalmazás.
Vikhr indítósínen és még a szállítódobozában.
Vikhr indítása Ka-52-esről. Az oroszok sokszor alkalmazzák a farok alá rögzített akciókamerákat a Ka-52-esek, de a Mi-28-asok, Mi-35-ösök, sőt még a Mi-24P-k esetében is. Tény: így igazán látványos videókat tudnak készíteni és közreadni.
Vikhr indítás egy másik szemszögből
A Ka-52-esek alkalmazására vegyesen került és kerül sor a háború során, melyet a függesztett fegyverrendszerek is alátámasztanak:
A kép március elején készült és igazi "tábori" körülményeket örökít meg: a háttérben egy Mi-8 (valószínűleg) AMTSh, egy Mi-28 levegőben, míg az előtérben az S-8-as NIR rakéták mellett Vikhr irányított rakéták várnak a betöltésre/felfüggesztésre. Viszont ami az érdekesség: mind a két Ka-52-es 9M39 "Igla-V" levegő-levegő rakétával is fel van szerelve: ez is a háború elején volt jellemző, amikor még számoltak (jelentős) légi ellentevékenységgel (ugyanis a frontvonal környezetében nem stabilizálták a légvédelmet többek között a Tor és Pancir egységek.)
Fegyvervariációk (a táblázat menetirány szerint sorszámozott.)
(Megjegyzés: a 6. kép a háború elején készült)
Ritka de van ilyen is: Ka-52 Atakával! Balról jobbra a fegyverzet: 2 db Igla-V, APU-6-os indító sínen 3 db 9K120 Ataka, PTB-450 póttank, majd megint PTB-450 póttank, B-8V20 nem irányított blokk, 2 db Igla-V.
Igla-V ugyancsak a háború elejéről. Amúgy mind a mai napig függesztik fegyverzetként, de már ritkábban.
Hivatalos képek egy felfegyverzésről és indulás előtti átvételről
Tábori csendélet. A félrehajtott orrkúp mögött az Arbalet (akár egyszerre több légi célt is felderíteni képes antenna) látható.
Éjjeli üzem: ugyan kevesebb médiafigyelmet kap(ott), de többek között a Ka-52-eseket is bevetik éjszaka is. Erre az irányított rakétarendszere és a helikopter teljes NVG kompatibilitása is lehetőséget ad. (Érdekesség a forgószárny-kontúrfény csak az alsó forgószárnyakban van, felül nincs.)
Még márciusban készült interjú, ahol a cenzor elaludt: a gép oldalszáma 45! Amúgy a pilóta itt éppen arról beszélt, hogy...
...azért nem volt mindig baráti a fogadtatás. Nyilván az ilyen és ehhez hasonló sérüléseknek...
...sokszor tréler lesz a vége. Itt a cenzor ügyes volt, viszont...
..itt meg az ukrán légvédelem. Az RF-13409 azonosítószámú Ka-52 nem tréleren ment haza. És a személyzet sem... (2022. március)
Ka-52 színváltozatok egy képen.
Bemutató a megszállt (orosz narratíva szerint felszabadított) területen strandolóknak. (Videó)
Nagyüzem 2022. júliusából
Amikor nem az előtérben (Iglával felszerelt Ka-52) van a lényeg: egy pillanatra, de látszik a videóban az elektronikai hadviselésre alkalmas Mi-8MTV is a háttérben! (Róluk később írunk.)
De itt sem a cápafogakon van a hangsúly. Hanem a háttérben üzemképtelenül álló Ka-52-esen.
Végül két kép, aminek mi az elején nem adunk a hitelességére, mert akár photoshop is lehetett volna, de aztán kiderült, hogy tényleg cápafogakkal látták el helikoptereiket az oroszok.
Cápafogak és egyéb jelzések...
.no meg feliratok. (Mindkettő forrása: Fighterbomber telegram csatorna.)
Végére egy vicces ráadás: mi lenne ha a Z meg a V cserélne egymással függőleges vezérsíkot? Összhang.
Mi-28 a háttérbe szorult harcihelikopter
A Ka-52-esekhez képest jelentősen kevesebb hír és bejegyzés, például orosz védelmi minisztérium telegramján történő megemlítést kap a Ka-52-es (egykori) riválisa a Mi-28-as, mely elviekben majdnem olyan korszerű, de mindenesetre első vonalbeli helikoptertechnika mint az aligátor. Érdekes de még a Mi-35-ösök is több önálló videót kaptak a védelmi minisztériumtól, mint a Mi-28-asok. Hogy ennek pontos oka mi lehet azt csak sejtjük, főleg hogy a Mi-28-asok (Mi-28N és Mi-28UB változatok) is már 100 fölötti darabszámban állnak elvileg hadrendben. De nemcsak hogy kevesebb a médiaszereplése, de valójában kevesebb a bizonyított vesztesége is. (Oryx szerint július elejéig 16 db Ka-52 és csak 6 Mi-28 veszett oda).
Az Ukrajnában leggyakrabban alkalmazott változat a Mi-28N, (export változat jelölése Mi-82NE). Az orosz hivatalos források is a Mi-28N-et csak mint Mi-28 említik. A Mi-28-asnak, szemben a Ka-52-essel csak 4 db fegyverfelfüggesztési pontja van, melyen maximum (külső függesztési pontokon 8-8 db, azaz összesen) 16 db Ataka irányított rakéta hordozására lenne alkalmas, azonban a képek tanúságai szerint az APU-8 indítósíneken nem a maximális 8 db, hanem kevesebb irányított rakétával végzik bevetéseiket. Az Atakánál korszerűbb Vikhr irányított rakétát a Mi-28-as nem tudja alkalmazni. Alap csöves lőfegyvere a 2A42 típusjelű 30mm-es gépágyú, mely a Ka-52-essel megegyező, annyi különbséggel, hogy a Mi-28-ason (hasonlóan az Apache helikopterhez) a gép hasa alatt, egy szélesebb spektrumban mozgatható toronyban kapott helyet, viszont szemben a Ka-52 450 db-os javadalmazásával, csak 250 db lőszerrel.
Orosz hajózó Mi-28N helikoptere előtt, kezeivel Z-t formáz. A helikopter látható fegyverzete a jobb félszárnyon APU-8 indítósínen 4 db Ataka irányított rakéta és egy db B-8V20 nem irányított rakétablokk. (Forrás: Fighterbomber)
A függesztmény azonos az előzővel. Előtérben a 2A42 30mm-es gépágyú hevederezett lőszerei.
A Mi-28N fegyverzete: 2x4 db Ataka, 2xB-8V20 NIR blokk.
A helikopter másik szemszögből
Szemben a Ka-52-essel a Mi-28-asról mindeddig nem látott napvilágot olyan feltétel, amikor is Igla-V rakétát függesztettek volna rá, pedig a Mi-28-as is képes erre: opcionálisan a helikopter oldalanként négy-négy 9M39 Igla-V légvédelmi rakétával is képes lehetne felvenni az ellenséges légi célok, jellemzően helikopterek elleni harcot. A forgószárnyasról indított Igla rakéta drónok elleni hatékonyságáról mindezidáig ugyancsak nem láttak napvilágot információk. (Ugyanitt jegyezzük meg, hogy a Mi-35-ösök is képesek Igla hordozására, de azokon sem volt eddig bizonyítottan látható.)
A Mi-28-asok legtöbbször (ideértve az orosz hivatalos csatornákat is) nem irányított B-8V20-es blokkokkal (2x2 db, vagy akár 4x4 db) és bennük blokkonként 20 db S-8-as 80 mm-es rakétával örökítették meg. De ugyancsak sűrűn alkalmazott függesztmény a B-13L5 blokk, melybe 5 db S-13-as 122 m-es nem irányított rakéta tölthető.
A 80mm-es és 122mm-es rakéták között jelentős a különbség. A 80mm-es S-8-as súlya változattól függően kb. 11-13 kg/rakéta, addig az S-13-asé 57-69 kg/rakéta. A komplett B-8V20 NIR blokk feltöltve 20 db S-8-as rakétával kb. 350-370 kg, ezzel szemben a B-13L5 435-500 kg. Természetesen a rombolóerő is növekszik a súllyal. (Forrás: Iz.ru)
Az S-13-as kilövését kifejezetten szereti bemutatni az orosz média...
...jóllehet messze nem olyan látványos, mint a S-8-asoké. Amúgy az S-13-asokkal, (akárcsak az S-8-asokkal) is alkalmazzák az "ugrásból, kb 30-35 fokban elvégzett távolbalövést". Erről a taktikáról később.
Ugyancsak NIR fegyverzet (és póttartályok).
Megint csak NIR fegyverzet.
Itt az sem, igaz ez áttelepülés vagy frontvonal mögötti repülés lehet. Mivel nem hivatalos állami forrásból származik a videó(ból kivágott kép), így nyilván a cenzor sem dolgozott: látszik az oldalszám.
Kevésszer van szerencséje az embernek, de néha sikerül (egy későbbi) immáron hivatalos állami médiából származó videóban megpillantani ugyanazon gépet, mégpedig az előbbi képen szereplő 203-as oldalszámú Mi-28-ast, melyre immáron 3 db "inváziós csík" is felkerült.
Akárcsak a Ka-52-eseknél itt is készült "Mi-28 előkészítése/felkészítése" hivatalos videó. Itt éppen a forgószárnylapátokat helyezik fel. A rotoragy fölötti gömb a GRPZ/Ryazan N025 rendszert rejti...
...melynek funkciója megegyezik a Longbow Apachéval: a nagy hatótávolságú milliméteres hullámú (rossz látási viszonyok esetén is működtethető) radar biztosítja, hogy a terep takarásából is felderíthessék a harcmezőn lévő célokat. A GRPZ/Ryazan N025 rendszer értékelését 2011 decembere és 2013 áprilisa között végezték, majd ezt követően került beépítésre az új Mi-28N-ekbe, de utólag is felszerelhető a már szolgálatban lévőkre.
A Mi-28N-ek mellett a másik bevetett (egyes források szerint már veszteséget is elszenvedett) verzió a Mi-28UB. A 2018-ban bemutatkozott fejlesztés nyomán a korábbi helikoptervezető-lövész berendezésű kabinok, ugyanolyanná váltak, azaz mindkettőből immáron teljes mértékben vezethetővé vált a helikopter. Természetesen a fő funkció a Mi-28N-ekre való kiképzés miközben megőrzi a támadóhelikopter minden funkcióját. Az, hogy a nagyságrendileg 15-30 db legyártott és átadott UB változat kikerülhetett-e a frontvonalba, egyelőre még nincsen megbízható információ, de mi valószínűnek tartjuk. És hogy mi lehet az oka annak, hogy a nagyságrendileg ugyanakkora darabszámban rendszersített Mi-28 sokkal jobban háttérbe szorul a Ka-52-essel szemben?
Véleményünk szerint nemcsak az, hogy a Ka-52-es több fegyverfelfüggesztési ponttal rendelkezik, hanem az, hogy sokkal kiforrottabb típus, a legkorszerűbb fegyverek (pl.: Vikhr) is integrálásra került rá. S mi sem mutatja jobban a Mi-28N korlátait, hogy kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek a Mi-28NM változat mielőbbi hadrendbe állítására. A Mi-28NM, a Mi-28N korszerűsítési projektje, melyet 2020-ban jelentettek be, de 2022-ben is még csak prototípusa volt látható pl. az Armija 2022 kiállításon. A 2020-as bejelentés alapján 2027-ig 98 helikopter szállítását tervezik. A Mi-28NM az N-nél is erősebb hajtóműveket (VK-2500 hajtómű, melynek vészteljesítménye 2700 LE) és új fegyverrendszereket illetve önvédelmi rendszereket kapna. A Mi-28NM-nél is megmaradna viszont az OPS-28N Tor elektro-optikai rendszer (ez a hengeres dob alakú torony az orrban), ami a Mi-28N fő kereső- és célérzékelője. (Ez amúgy a Ka-52-esen megtalálható GOES-451 rendszer megfelelője.) Ugyancsak megmaradna az éjjel-nappal is működtethető megfigyelő és repülési rendszer, mely a dob alakú torony előtti kis gömb. A TOES-520 (újabb verziója TOES-521) névre hallgató rendszer az éjjellátó állomással együtt akár 10 km-es távolságból is képes keresni a mozgópontokat és csoportosítani a célokat. (A rivális Ka-52-es is TOES-520/521-el van felszerelve.)
Mi-28N és Mi-28NM összevetése. A Mi-28-asra jellemző "csúcsos" orr is eltűnne. De a hajtóműből kiömlő gázok hatékonyabb hűtését is meg kívánják oldani.
Ami nagy előrelépést jelentene, az a fegyverrendszer legújabb elemeinek fejlesztése: a Mi-28NM képes lenne az Ataka mellett a 9K123 (Хризантема azaz Krizantém) páncéltörő rakétarendszer (rakéták típusai: 9M123 - tandemmel - kumulatív robbanófejjel; 9M123F - termobár robbanófejjel) hordozására is, melyek maximális lőtávolsága 5km (egyes források szerint 10 km), és a páncélátütő képessége a Vikhr és Atakánál is jobb: 1100-1250 mm hengerelt acéllemez átütésére képes, a reaktív páncélzaton való átjutás után. (Ataka: 950mm, Vikhr: 1000mm). Ugyancsak hordozhatná az S-8 sorozatú 80 mm-es nem irányított rakétákat a szabványos 20 csöves B-8V20-nál újabb fejlesztésű, moduláris felépítésű Zaslon 9A5013 blokkokban. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy öt csöves blokkokat egymás alá rétegezve szereljenek fel, hogy 10-25 indítócsőből álló kombinációkat hozzanak létre.
A Mi-28N továbbfejlesztése a 2022-ben kirobbant háborútól függetlenül is folyamatban volt, melyre a konfliktus tapasztalatai és az abban elszenvedett veszteségek csak további ösztönzést jelentenek. (Képeken a moduláris felépítésű, rendszerbe még nem állított Zaslon NIR blokk.)
Ugyancsak folyik a teszt a Mi-28NM változaton a új izdeliye 305 irányított levegő-föld rakétával kapcsolatosan is. A rakéta rendelkezik műholdas navigációval (Glonass) és infravörös képérzékelővel (IIR); az IIR érzékelő videojelét adatkapcsolaton keresztül továbbítják a helikopterhez. A rakéta optikai keresővel rendelkezik , és két különböző módban használható: 1. mód: "indítsd és felejtsd el", azaz az első módban a célpontot a kezelő megjelöli az indítás előtt, és a hordozóhelikopter a rakéta kilövése után azonnal irányt változtathat. 2. mód: célfelvétel nélkül indítják el - először a rakéta a cél irányába repül, inerciális irányítást alkalmazva a műholdnavigáció korrekcióival, míg a kereső képét egy adatátviteli egységen (pl.: adatátviteli drónon) keresztül továbbítják vissza a helikopterbe, így amint a kezelő észlel (vagy kap más felderítési forrásból) egy célpontot, akkor azt kiválaszthatja és önállóan megváltoztathatja az irányt, miközben a rakéta az irányába repül.
Az izdeliye 305-öt a kolomnai KB Mashinostroyeniya gyártja, ugyanaz a cég, amely az Ataka és a Khrizantema rakétákat készíti. A Mi-28NM akár nyolc izdeliye 305-öt is képes lesz szállítani négy APU-305-ös indítóeszközön, mindegyik két-két rakétával. (Lásd nagy képen: a kettő rakétát befogadó APU-305-ös indítóeszközön egy rész töltve van.) Az orosz védelmi minisztériumhoz kapcsolódó Zvezda tévécsatorna képeket mutatott be az új LMUR rakétával (Lyogkaya Mnogofunktsionalnaya Upravlaemaya Raketa) felfegyverzett Mi-28NM „701” prototípusról (lásd kis kép). A rakéta képe homályos volt, de egyértelmű, hogy rövid és terjedelmes, sokkal nagyobb átmérőjű, mint a többi Mi-28-as rakéta. Szergej Shojgu orosz védelmi miniszter 2019 márciusában azt mondta, hogy az LMUR 15 km-es távolságban találja el a célokat. Igor Konasenkov vezérőrnagy szerint az izdeliye 305-öt az ukrajnai konfliktusban már többször bevetették, azonban számunkra kérdés, hogy miről indíthatták. (Ugyanis egyelőre az egyedüli ismert indító platform a tesztelés alatt álló Mi-28NM mellett a Mi-8MNP-2, de ez is csak tesztverzióban van. Elvileg a Ka-52M, azaz a modernizált aligátor is képes lesz majd hordozni, de erről még annyi bizonyíték sem látott napvilágot, mint a Mi-28, vagy Mi-8 esetében.)
Akárcsak a többi helikoptertípust, úgy a Mi-28-asokat is több - dokumentált - esetben is utolérte a végzete, ugyanakkor a Ka-52-esekből több, mint kétszer annyi eddig a bizonyított veszteség, mint a Mi-28-asokból: ez nem a Mi-28-as túlélőképességét jelenti, hanem azt, hogy alkalmazása jelentősen visszafogottabb, mint koaxiális típustársáé.
Igazán látványos és egyben drámai volt egy Mi-28-as lelövése, amikor is a farok tövét (valószínűleg a forró hajtóműgázokra fókuszálva) érte a vállról indított légvédelmi rakéta. A végeredmény igazán pusztító lett: a helikopter a becsapódás után roncshalmazzá változott. A személyzet a "földetérést" nem élte túl.
A személyzet ugyancsak életét vesztette az RF-13628 azonosítószámú Mi-28N helikopterben.
Az RF-13654 személyzete sem volt szerencsésebb: a 8 db Ataka rakétával és 2 db B-8V20 NIR blokkal felszerelt helikopterben a becsapódás után életüket vesztették.
Ukrán katona nézi, hogy mi maradt a Mi-28N-ből: hát nem sok minden. A hajózók nagy valószínűséggel ezt sem élték túl.
Végezetül egy kép még a Mi-28-asokról, avagy földön és levegőben az orosz légierő 2022-ben legkorszerűbb helikopterei: Ka-52, Mi-28 és Mi-35. A videóból kivágott kép az orosz-ukrán háború frontvonaláról, de valószínűleg hátországban készült, mert a Z/V jelzések még nincsenek felfestve. Amúgy nem is mindig látják el vele a gépeket.
Mi-8AMTSh és Mi-8MTV-5 változatok, azaz a legharciasabb minyók
Elérkeztünk ahhoz a típushoz, mely ugyan a legtöbb feladatot látja el az orosz légierőben a forgószárnyasok között, ugyanakkor messze nem kap annyi média-figyelmet mint például a Ka-52-es. A veszteségek alapján (https://www.oryxspioenkop.com: július) 12 db-ot vesztett az orosz légierő (ami biztosan több), de mégis elviekben a Ka-52-es (16 db) vezet. A Mi-8-asoknak számtalan variánsa van, azonban röviden mégis érdemes őket áttekintenünk, ugyanis ki kell emelnünk, hogy akárcsak a Mi-28/Mi-35/Ka-52 esetében, úgy a Mi-8-asok esetében is a legfejlettebb variánsokat, azaz az élvonalbeli technikát vetették be az oroszok, azaz az AMTSh-t és MTV-5-öt.
De mi is ez a Mi-8AMTSh?
Röviden: lényegében nem más, mint a legkorszerűbb katonai Mi-8-as variáns.
Bővebben: Csak, hogy magyar szemmel mi is el tudjuk helyezni az AMTSh-t egy magyarázatot fontos hozzáfűzni. Az oroszoknál mind a mai napig a Mi-8-as különböző variánsai állnak hadrendben, viszont amelyikre mint Mi-8MT hivatkoznak (vagy a megjelölésében szerepel az MT), az lényegében már egy Mi-17-es. Például a Mi-8AMTSh export jelölése Mi-171Sh, így már könnyebben elhelyezhető a képzeletbeli fejlettségi ranglistán, melynek jelenleg a csúcsán áll. A Mi-8AMTSh-t legkönnyebben a csúcsos, delfinorr szerű (amúgy többek között az időjárásradart is magában rejtő) orráról lehet megismerni, nem a hagyományos üvegezett orról, mint amilyen például a hazai Mi-8 és Mi-17-eseken is megfigyelhető. Emellett az AMTSh-k legtöbbször rámpás hátsó tehertérajtóval rendelkeznek, azonban létezik a hagyományos kagyló nyílású is. (Hogy mi ennek az indoka lásd korábbi cikkünket.)
A Mi-8AMTSh az eredeti Mi-8MT bázisán alapszik, azonban a legkorszerűbb elektronikai rendszerrel, részben digitális kijelzőkkel, orosz GLONASS műholdas navigációs rendszerrel és természetesen időjárási radarral is fel van szerelve. NVG kompatiblis, és minden időjárási körülmények között bevethető. Hasznos terhelése kívül-belül 4-4 tonna, pilótakabinja és a sárkányszerkezet is több helyen páncélvédelmet kapott. Deszanttere mindkét oldalon rendelkezik eltolható ajtóval. Fegyverrendszerének alapvető eleme a minimum oldalanként 2-2 B8V20 80mm NIR blokk, ami amúgy hazánkban is rendszeresítésre került a Mi-24V és Mi-24P helikoptereken. A jelenlegi konfliktusban is leginkább NIR blokkokkal kerülnek felszerelésre az oldalanként 3 függesztési ponton, viszont jellemzően oldalanként 1-1 blokkal. Olyan fotó/videó is napvilágot látott, melyen a NIR blokkot az UPK-23-250 gépágyúkonténerrel egészítik ki a tűzerő fokozása végett. De sokszor (pl.: a hosztomeli repülőtérre történő deszant szállítása során) üresen, függesztmények nélkül alkalmazták őket. (A Mi-8AMTSh-t képessé tették irányított rakéták, mint például az Ataka alkalmazására is, de erre vonatkozó kép sem került még elő.)
Önvédelmi rendszerei is a legkorszerűbbek: 2015-től készült példányait ellátták az L-370-5 Vityebsk rendszerrel, mely mind az IR (infravörös, azaz hőkövető), mind a radarvezérlésű rakétáktól védelmet ad. A Vityebsk valójában egy moduláris rendszer, amelynek komponenseit (zavaró tornyait) a helikopter (vagy például a Szu-25 repülőgép) belsejébe vagy külső rögzítési pontokra szerelik fel és össze van kötve az UV-26 infracsapda kilövő rendszerrel, mely oldalanként 1-1 inditórendszerből 32 darab 26 mm-s töltettel tud védelmet adni a hőforrást kereső rakéták ellen. Emellett természetesen a Mi-8AMTSh-k is elláthatóak EVU-val is. Legtöbbször a forgószárny káros rezgéseit kiszűrő rezgéscsökkentővel is felszerelik őket, melyek a fedélzeti elektromos rendszerekre vannak jó hatással (nem rázkódik annyira a helikopter). A Mi-8AMTSh-kat az ulan-udei repülőgyárban gyártják, szemben a kazanyi Mi-8MTV-5-tel, mely a másik jellemző (legkorszerűbb bevetett Mi-8) variáns.
A Mi-8MTV-5-ről majdnem minden ugyanúgy elmondható, mint az AMTSh-ról, annyi különbséggel, hogy kicsit gyengébb hajtóművekkel, kisebb oldalsó deszantajtóval rendelkezik, fegyverfüggesztési pontjai összesen 2x2 db, illetve irányított rakéta (Ataka) hordozására elvileg nem alkalmas. De a többi (például a Vityebsk rendszer integrálása) ugyanúgy megtörtént az MTV-5-ök esetében is. A két helikoptert kívülről megkülönböztetni első ránézésre elég nehéz, így készítettünk egy képmontázst: 
A Mi-8MTV-5 és a Mi-8AMTSh kívülről észrevehető különbségei.
A Mi-8AMTSh/MTV-5 alkalmazása a konfliktus során nagyon sokrétű (jellemzően utánpótlás szállítás, deszant kijuttatás, speciális egységek szállítása stb.), így ennek részletes bemutatására nem is vállalkozunk, hanem inkább képekkel illusztráljuk ezt.
Ugyancsak orosz húsvét, ugyancsak megáldás. A megáldott egy AMTSh.
Ugyancsak AMTSh március elejéről. Természetesen PZU nélkül.
Klasszikus AMTSh/MTV-5 fegyverzet: NIR blokkok és az UPK-23-250 gépágyúkonténer. Előbbi területcél lefedésére alkalmas, utóbbi jelentős (és pontos) tűzerőt képvisel.
Hagyományos kagylóhéj szerűen nyíló tehertérrel ellátott Mi-8AMTSh függeszkedik. A földön egy rámpás látható. Fegyverzete a klasszikus. Önvédelmi rendszerébe pedig minden beletartozik, amire ma az orosz haderő képes: L-370 Vityebszk szenzor-rendszer, EVU, UV-26 infracsapda kilövőrendszer.
Előtérben a Vityebszk rendszer szenzortornya, háttérben egy lenyűgözött Mi-8MTV-5 NIR blokkokal.
Mi-8MTV-5 lefestett oldalszámmal, felségjelzéssel, de a pilótakabin oldalablakában a taktikai számmal, ami most a 35-ös. Az oroszok (és az ukránok esetében is), háborús helyzetben minden azonosítót letakarnak, és minden gépnek ideiglenes, gépre fel nem festett jelzése van, elvégre azonosítani tudni kell őket. Viszont úgy, hogy ez távolról ne legyen (pl.: távcsővel) könnyen leolvasható, illetve bevetés során el lehet távolítani.
Ugyancsak taktikai számok látszanak. A 32 ki is vehető a landoló Mi-8MTV-5-ösön. Érdekes (a nyáron készült képen), hogy por van, de porszűrő nincsen.
Mi-8AMTSh ellátmányt hoz a többször gazdát cserélt kígyó szigetre, itt éppen még akkor, amikor orosz kézen volt. Háttérben egy Pancir látható.
Előtérben (valószínűleg 23mm-es) gépágyúlőszerek, háttérben AMTSh-k. Az éppen elemelkedő Mi-8-ason a NIR blokkot nem a külső, hanem a középső fegyverfelfüggesztési pontra helyezték.
Szergej Sojgu védelmi miniszter frontra látogatása egy Mi-8MTV-5-tel valósult meg.
Tenger felett, alacsony magasságon száguld az MTV-5.
MTV-5 indul bevetésre (rotoragya rezgéscsökkentő nélküli).
Ugyancsak MTV-5 maximális fegyverzettel: 4 db B-8V20 NIR blokkal felszerelve
Egy bevetés képei (MI-8MTV-5), ami amúgy a kamerák elhelyezése révén (amikor leszállt a helikopter, már akkor is vette valaki) valószínűleg propagandacélokat szolgált.
Bevetésre készen az alaposan felfegyverzett deszantegység egy Mi-8MTV-5 előtt. Oldalszám nincsen letakarva, nem hivatalos fotó.
Konvojkísérés mint gyakori feladat.
Természetesen a veszteségek is dokumentálva lettek több esetben is. Itt például az RF-91165 azonosítójú Mi-8AMTSh roncsának egy darabja látható...
...itt pedig még épen, meg szürkén (valószínűleg a legutolsó nagyjavítása előtti állapotban.)
Egy ugyanazon gép több képen és több darabban. Az RF-91882 Mi-8MTV-5 sikeres kényszerleszállás után az oroszok által került megsemmisítésre.
Csak ennyi maradt az RF-91292 azonosítójú Mi-8AMTSh-ból. Személyzete a becsapódáskor szörnyethalt.
Az RF-91285 lajstromszámú AMTSh-t a hosztomeli repülőtér evakuálása során kellett hátrahagynia és megsemmisítenie az oroszoknak.
Egyéb, korábbi szériaváltozatú Mi-8 helikopterek: például Mi-8MTV-2, Mi-8AMT-1 változatok
Akárcsak a Mi-24P (és Mi-24V) esetében, úgy a Mi-8-asok esetében is már a kezdetektől bevetésre kerültek a korábbi Mi-8MTV régebbi alváltozatai is. Jóllehet az orosz légierő közepes szállítóhelikopterei esetében a reform szinte teljes mértékben befejeződött, ennek ellenére még imitt-amott szolgálatban állnak korábbi verziók. Jellemzően ezek a Mi-8MTV-2 alváltozatok, melyek vagy fegyverzeti, vagy elektronikai (időjárásradar, önvédelmi rendszer stb.) korszerűsítésen estek át. (A pontos Mi-8MTV verziókra a II. részben, az Ukrán légierő esetében térünk majd ki részletesen.)
Ekként szemben a harcihelikopterekkel az Ukrajnában bevetett szállítóhelikopterek már a legkorszerűbbek és mivel alapvetően ezek nem szenvedtek el olyan nagy veszteséget, így az MTV-2-esek egyelőre marginális szerepben vannak, mert van elég MTV-5 és AMTSh. (Az MTV-2-esek jellemző felhasználási területe, de ez a konfliktus szempontjából kevésbé érdekes a határőrség, és haditengerészeti légierő, bár utóbbiból is már egyre inkább kikopnak.)
Pillanatképek 2022. márciusából: 3 kép Mi-8AMTSh-hoz köthető, no de a jobb felső a kakukktojás: ugyanis azon egy korábbi Mi-8MTV verzió látható (valószínűleg Mi-8MTV-2)
Egyedüli kivétel mely szervezet még nagyobb mennyiségben rendszeresített (egészen pontosan megörökölte a légierőtől) az a roszgvadija. A 2016-ban létrehozott szervezet pontos elnevezése a "az Orosz Föderáció Nemzeti Gárdacsapatainak Szövetségi Szolgálata", azonban röviden csak mint roszgvardija ismeretes. Mivel ennek a szervezetnek többek között tevékenysége a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemben, részvétel a rendkívüli állapot, a hadiállapot, a terrorelhárító művelet jogi szabályozásának biztosításában, így már a kezdettől fogva bekapcsolódtak az oroszok által különleges hadműveletnek aposztrofált háborúba. A roszgvardija alapvető típusa még mind a mai napig a Mi-8MTV-2 altípus, mely jellegzetes barna-zöld kamuflázst visel. A roszgvardija a kezdetektől fogva bevetésre került a konfliktus során és már igen hamar (márciusban) az orosz állami média is beszámolt róla, hogy lám-lám, ők is a fronton vannak. Azt, hogy milyen számban, milyen eredménnyel vettek részt nem tudni, viszont számukra kedvező hír, hogy nem került elő eddig olyan bizonyíték sem, hogy veszteséget szenvedtek volna (helikopterek terén.)
A roszgvardija Mi-8MTV-2 helikoptere 2 db B-8V20 NIR rakéta blokkal felszerelve áprilisból
Ugyanaz a gép közelről, éppen repülés utáni ellenőrzése, fegyverzet töltésen és a pilóta nyilatkozata közben
Indulás bevetésre
Képek a fedélzetről: a felhúzsából távolralövést ők is alkalmazzák
Két további kép immáron nyárról, amiken ugyancsak a roszgvardija gépei vannak Z illetve V jelöléssel (azaz más-más frontvonalról.)
Az egyéb Mi-8 variánsoknál érdemes megemlíteni a hátországban (értsd megszállt területeken) tevékenykedő, már nem kifejezetten felfegyverzett, de a légierő kötelékébe tartozó helikoptereket, mint az alábbi képen is látható Mi-8AMT-1 verziót. A személyszállításra alkalmas (ún. párnás) helikoptert az állami média kapta lencsevégre, amikor magas rangú katonatisztek nézték meg a mariupoli helyreállítás előrehaladását.
Nem egy gyakori Mi-8 verzió a frontvonalak felett: személyszállító Mi-8AMT-1 verzió
Mi-8MTPR-1 rádióelektronikai zavaróhelikopter alkalmazása
Már a kezdetektől megfigyelhető volt, hogy nemcsak lőfegyverek hordozására alkalmas variánsok, hanem speciális feladatkört ellátó helikopter is részét képezi az orosz forgószárnyas repertoárnak. A speciális feladatkörű helikopterek közül érdemes kiemelni a Mi-8MTV-5 alapjaira épült speciális Mi-8 változatot, mely Mi-8MTPR-1 névre hallgat, feladatköre szerint rádióelektronikai zavaróhelikopter, és melyet elláttak a "Рычаг-АВ" rendszerrel is.(Ricsag-AV, jelentése: kar, emelő, villás kapcsoló, elavult jelentése: bot, husáng, dorong). A "Рычаг-АВ" komplexumot (földi eszközökön) 2015 óta használják az orosz csapatok, a helikopterre szerelt változatát a 2010-es évek végén mutatták be hivatalosan, ekként egy nagyon új fegyverről van szó. Maga a rádióelektronikai zavarás azonban nem újdonság az orosz légierőben, sőt ilyen helikoptere még a Magyar Légierőnek is volt Mi-17PP elnevezéssel. Az újdonság abban rejlik, hogy a mostani rendszer (a hivatalos információk szerint) olyan hatótávolságú, melynek jelenleg nincsen párja a világon. Még ha ezt az információt fenntartásokkal is kell kezelnünk, annyi bizonyos: a több évtizedes tapasztalattal rendelkező orosz mérnökök ismét egy hatékony eszközt alkothattak, amely a közlések szerint akár 8 ellenséges radar egyidejű "vakítására" is képes. Az elektronikus hadviselés nemcsak a légvédelmet és a rakétavédelmet képes elnyomni, hanem a bombázókat is megvédi az ellenséges vadászok támadásaitól. A zavaróberendezés a földön 200 km-es, a levegőben pedig 300 km-es távolságban képes zavarni. Ez 100 négyzetkilométernyi területet fed le a zavaróhelikopter körül. A zavarás mellett a helikopter elektronikai hírszerzést is folytathat, felderítve az ellenséges interferenciaforrásokat. A Mi-8MTPR-1 alkalmazása alapjaiban tér el a többi Mi-8 variánstól: a rádióelektronikai zavaróhelikoptereket a frontvonaltól távolabb, saját terület felett, nem földközelben alkalmazzák. Jellemzően egy helikopter egy adott zónát zavar úgy, hogy bizonyos időintervallumban, a megadott frekvenciákat, a frontvonallal párhuzamosan (azaz oldalát a zavarni kívánt célok felé fordítva) repül.
Mi-8MTPR-1 rádióelektronikai zavaróhelikopter "Рычаг-АВ" zavaró berendezéssel.
Mi-8MTPR-1 rádióelektronikai zavaróhelikopter bevetésre előkészítve. A speciális feladatkörű helikopterek a háború kezdete óta alkalmazásra kerültek. Érdekesség, hogy a rotoragyra szerelhető rezgéscsillapítókkal nem látták el a helikoptereket. Ez a fedélzeten szállított elektronika mennyiségének ismeretében érdekes megoldásnak tűnik.
Mi-8MTPR-1 helikopterek indulnak bevetésre. Háttérben Mi-8MTV-5 és AMTSh változatok.
Jellemző alkalmazás: Mi-8MTPR-1 helikopter a felhők fölött, a saját vonalak felett.
A zavaróberendezés elhelyezkedése, (ami amúgy mindösszesen 1,5 t súlyú, ami nem sok) a helikopterben (Forrás itt.) A kép feliratai:
képaláírás: „A L-187-E rendszer elemeinek elhelyezése egy/a helikopteren”
feliratok:
1. a rádióelektronikai harc eszközkezelője /operátora/
2. a vevő antenna rácsa a fedélzet jobb oldalán
3. az adó antenna rácsa a fedélzet jobb oldalán
4. az adó antenna rácsa a fedélzet bal oldalán
5. a vevő antenna rácsa a fedélzet bal oldalán
A rádióelektronikai helikopterek és tágabb értelemben a teljes orosz rádióelektronikai ellentevékenység esetében fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ahogyan az ukrán légierő első pillanatban történő totális megsemmisítését nem sikerült elérni, úgy a teljes rádióelektronikai uralmat sem. Jóllehet az orosz állami hírforrás szerint a Mi-8MTPR-1 helikopterek révén a légierő képes: "(...) maximális magasságban modern elektronikus hadviselési rendszereket használni. Ez lehetővé teszi a légelhárító rakétarendszerekre és az ellenséges repülőgépekre gyakorolt elektronikus hatásterület legnagyobb lefedését, ami lehetetlenné teszi a tárgyak észlelését és a levegő-levegő, föld-levegő és levegő-föld irányított rakétáinak irányítását." A hivatalos közlések eredményességét kicsit árnyalja egy elemzés, melyben rámutatnak, hogy nagyon messze vannak még az oroszok a teljes frontot uraló elektronikai zavarástól/elektronikai hírszerzéstől. Ettől függetlenül magát az eszközt nem szabad lebecsülni. Egy dolog az eszköz tudása és egy dolog ennek alkalmazása.
A marginális többiek: Mi-26, Ka-27
Egy alkalommal lencsevégre kaptak egy Ka-27-est, de ez tényleg említésre sem méltó. Bővebben nem térünk ki rá, de természetesen alkalmazásra kerültek és kerülnek Mi-26 óriás (teherszállító) helikopterek is, igaz ezek a frontvonaltól hátrébb jellemzően logisztikai feladatok ellátása céljából. Természetesen az orosz csatornákon, hírforrásokon erről is lehetett videókat látni:
Lomhán, de...
...azért mégis lendületesen emelkedik fel a minimum 28 tonnás óriáshelikopter.
A Mi-26-osok eddigi tömeges (és véleményünk szerint pánikszerű) alkalmazására szeptemberben került sor, amikor is az ukránok olyan mélyen szakították be a frontot Harkov környékén, hogy az oroszoknak villámgyorsan kellett az utánpótlást az első vonalakba juttatni. Erre a feladatra csak a Mi-26-os jöhetett szóba. Az óriáshelikopterek sűrű fordulókkal szállították például Izyum környékére a harcjárműveket, melyek előrejuttatásával sem sikerült megakadályozni a rohamos ukrán térnyerést.
Mi-26-os óriáshelikopter a nagy méretű utánpótlás gyors előrejuttatásának hatékony szállítóeszköze. Alkalmazásra a frontvonalhoz közel mindeddig bizonyíthatóan csak egyszer került sor.
A sérülékeny és lomha óriáshelikopterek földi kirakodását Mi-24-es helikopterek biztosították.
Oroszok legjellemzőbb támadó harceljárásai helikopterek esetében
Az alkalmazott helikoptertechnika után érdemes még szót ejteni a kezdetben az oroszok által alkalmazott, majd az ukránok által is hamar átvett harceljárásról, melyet leginkább úgy lehetne körbeírni, hogy felhúzásból való nem irányított rakéta indítás. Az eljárást a roszgvardija Mi-8MTV-2-seitől kezdve a Mi-24P, sőt Mi-8AMTSh és MTV-5 helikopterek is alkalmazzák, nem beszélve a Mi-35, Mi-28 és Ka-52-esekről.
Az első pillantásra "csak úgy a levegőbe (vaktába) NIR elengedése", gyakorlatban egy kiszámított manőver: az ukránok is alkalmazzák (amúgy a magyar utasításban is benne van ennek alkalmazási lehetősége). Hagyományos (nem korszerűsített) Mi-24 (de akár szállító Mi-8/17) helikopterrel irányszögrendszer által megadott adatok alapján végrehajtható az előírtak szerinti indítás, így nyilván kalkulálható is a becsapódás helyszíne.
A NIR önmagában területcél-lefedésre való. Gyakorlati tapasztalatok alapján 1500 (tapasztaltak esetében 2000) méterről indítva már hatékonyan lehet vele területcélt lefedni. De fontos, ekkor sem beszélhetünk pontos célzásról. (Nemúgy a csöves fegyverek esetében például a Mi-24P 30mm-es gépágyújáról, mely esetében ugyanúgy 1500-2000 méter a hatékony tűzmegnyitás távolsága, viszont jelentősen pontosabb mint a NIR blokkból indított rakétáké.) Viszont akármennyire is számítják ki az oroszok a felugrásból való NIR-ek indítását a módszer továbbra is pontatlan marad, a távolsággal nő a szétszóródás is, tehát például az indított S-8-as rakéták szétszóródása még jelentősebb. Az egy más kérdés, hogyha egymás után több helikopter is teljes 20-20, vagy akár 60, vagy 80 db S-8-ast indít, akkor a becsapódás helyszínét azért már szépen fel lehet szántani.
Emellett az indítást nagyon sok minden befolyásolhatja ezért sem beszélhetünk pontos célzásról: szél, sebesség, terep adottsága (völgybe lövik ki, vagy hegynek fel) és ezen még a Ka-52, Mi-28 és Mi-35 fejlettebb (pl.: TOES-520 és pilóta elé kivetített információk) rendszere sem sokat segít: a NIR marad területcél lefedését szolgáló eszköz.
Háború első napjaiban Mi-24P ukrán trélert (rajta BUK-kal) lőtt szét: ilyen esetben (ilyen közelről) a NIR már majdnem mint pontos fegyver alkalmazható. Viszont a jellemző harci szituáció nem ez.
És, hogy miért alkalmazzák a "levegőbe NIR-ezést" az orosz helikopterek, mint harceljárás, ahelyett, hogy a NIR-ekkel (és akár fedélzeti csöves fegyverekből) látótávolságból nyitnának tüzet? Vagy az irányított rakétákat (Vikhr, Ataka) alkalmaznák. A válasz egészen egyszerű: a légifölény nem az oroszoké úgy általánosságban, pláne nem közvetlenül a frontvonalban. És mi sem szemlélteti ezt jobban, mint egy orosz pilóta vallomása, mely idézet a Fighterbomber telegram csatornáról származik (2022.09.06.). (A Fighterbomber meglehetősen jó kapcsolatot ápol a légierővel, rendszeresen juttat el nekik közösségi felajánlásokból rádiókat, felszereléseket, egyéb adományokat. A kapcsolatot mi sem támasztja jobban alá, hogy a matricái még a hadviselő gépekre is felkerülnek.)
Sajnos nem találtam számotokra (mármint a telegram követői számára) sem drónkezelőt, sem közönséges gyalogost, sem katonai tudósítót, sem tiktokert, de még fotóst sem, aki elmondaná ennek a harci felhasználási módnak a hatékonyságát, ezért hallgassatok meg egy harci helikopterpilótát, aki közvetlenül részt vesz ezekben a harcokban.
Minimális szerkesztéssel megjelent. (Megjegyzés a Fighterbombertől)
"Jó reggelt FB! (Fighterbomber)
Időnként írnak a felhúzásból való kilövés hatástalanságáról. Azt mondják, ne lőjük az égbe, és így tovább.
Számos esetben ez volt a helyzet a kezdeti időkben.
Mindazonáltal ezt a fajta tűzkiváltást nem gyakoroltuk a gyakorlótereken, a kiképzőrepülések és gyakorlatok során. Szóval, megnéztük (az elméletben, hogy), mi ez, és megfeledkeztünk róla. Tudtuk, hogy nagy mennyiségű lőszerre van szükség ennek gyakorlására, ugyanis kisebb mennyiségű kilőtt rakéta esetén nagyon nehéz felmérni a találatot. (A kiképzési repülések során) támadásonként fél blokkal, de felszállásonként 40 NIR-rel edzettünk. Vagyis nem tervezhettünk sok bevetést a kiképzésre, hogy műszakonként túl ne lépjük a rakétalimitünket. A gyakorlatokon pedig általában nem érdekes a főnökök számára, ha rakéták csak úgy berepülnek a semmiből, vagy fordítva, ha egy helikopter olyan célpontot támad meg, amely számukra a horizonton túl van.
Ám Ukrajnában három-négy bevetés után a pilóták szabad kezet kaptak, és most plusz-mínusz 50 méteres számítással borítják be a szóródási ellipszis közepét. És miután a helikopterek fedélzeti számítógépeit ellátták szoftverrel, amely minden típusú NIR esetében kiszámítja a felfelé ívelést, az eltérési eredmények a nullához közelítenek.
A nehéz rakéták pontosabban repülnek, és repülés közben kevésbé befolyásolják őket a szél és egyéb külső körülmények. Vannak olyan kollégáim, akik egy támadás során az S-13-at egy orr-felfelé húzásból indítják, majd süllyednek, és egy szomszédos célpontra lőnek a S-8-assal új orr-felfelé húzásból. És végül is a drón adatai szerint esnek. Kár, hogy még nem minden helikopter képes nehéz NIR-eket használni. De dolgozunk rajta.
Szóval... Szeptember 2. 6 db S-13-ast a Mi-28-ról indítottunk és egy raktárrá átalakított épületbe csapódtak be. A robbanás atomrobbanásnak bizonyult, és a tüzek még egy nappal később is égtek. Egy irányítatlan rakéta hét (!!!) kilométerről történő közvetlen találata természetesen a szerencse műve, de ügyesség nélkül nem lesz szerencse.
Tehát a „felhúzásból történő kilövés” alkalmazásával már nagyon jól állunk és sajnáljuk, hogy arról írnak, hogy alacsony ennek a módszernek hatékonysága. Ugyanis semmivel sem rosszabb hatékonyságú ez a módszer, minthogyha vízszintes repülésből két kilométerről lőnénk a célra, mivel 2 km-ről egy lövészárokban lévő embert így-se úgy se látnánk, azaz ugyanúgy koordináták alapján pontcélt támadnánk. Így meg sokkal biztonságosabb a tűzkiváltás a megadott koordinátára. És ez akkor nagyon nem mindegy, amikor csak az ellenség nagyszámú MANPADS-ét figyelembe véve 2 km-ről lövöldözve a komment megírásakor kifogytunk volna a helikopterekből és a személyzetből.
Ugyanez vonatkozik az irányított rakétákra is, melyeket jellemzően 4-5 km-ről lehet pontosan alkalmazni, nyilván létezik elméleti lőtáv (Vikhr kb. 10-12 km, Ataka 6 km), de ezt a valóságban nem tudják kamatoztatni. A Vikhr 12 km hatótávolsága is kevés! Azaz az irányított rakéták alkalmazására azért nem kerül sor mert nincs, hanem az alkalmazási feltételek nem éppen adottak, azaz inkább nem biztonságosak: a frontvonalak mögé beszivárgó csoportok MANPADS-al (Man-portable air-defense systems, azaz ember által hordozható légvédelmi rendszerek, szlengben vállról indítható rakéták) olyan szinten terjedtek el, hogy az orosz pilóták (jogosan) tartanak a magas veszteségektől.
Ekként nagyon komoly kihívással szembesülnek az orosz helikopter pilóták a frontvonalban és a legtöbbször a villámgyors ellenséges terület fölött tartózkodást választják: egy 30-35 fokos felhúzásból indítják a NIR rakétákat, majd sűrű infracsapdakilövés közepette leborítanak és próbálnak olyan gyorsan eltávolodni a frontvonaltól amennyire csak lehet.
Az indításokat ekként nagyon sűrűn és sok szemszögből szeretik megörökíteni, viszont a becsapódásokat már ritkábban mutatják (igaz, ennek feltétele, hogy mindig legyen drón a közelben, azaz akár 7 km-re az indítástól.) Az egy-két becsapódásról készült videó alapján amúgy olyan nagyon pusztító területlefedés nem tapasztalható, mint mondjuk egy Szmercs, ne adj Isten TOS rakétasorozatvető támadás után...
Levegőbe NIR-ezést végrehajtó cápafogakkal kidekorált Ka-52-es az állami média képkockáin szeptember végéről. A kísérő már egy Mi-24P, nem Mi-28 vagy Ka-52. A videó itt megtekinthető. (Kis kép: a cenzor megint bealudt: a Ka-52 oldalszáma kék 58.)
Az a "bűvös" 30-35 fok: ekkor történik szinte minden videón a felhúzás utáni rakétaindítás
Mi-28-as a rakétaindítás után leborít és eközben folyamatosan szórja az infracsapdát. (A manővert egy Mi-35 deszantteréből vették fel.)
Rakétázás 4 géppel: 1 db Mi-28 már alacsonyan iszkol elfele, egy Ka-52-es éppen végzett és leborít, a másik éppen ugrik felfele, de az infrát már lövi, míg a Mi-28, amiből veszik, majd csak ezután jön.
Az orosz helikopteres harceljárásokból - legalábbis - amit az állami média (és egyéb magán források is megerősíteni látszanak) az az, hogy nagy mértékben hiányzik például az előretolt repülésirányítók rendszere (JTAC), de ugyancsak hiányzik az irányított rakéták "indítsd és felejtsd el" alkalmazása. (Azaz olyan indítás, amikor nem kellene a célkörzetben maradni, kitéve magukat a MANPADS támadásoknak. Egyetlen kivétel a izdeliye 305 rakétákról előkerült videók, viszont ezeket eddig egyértelműen nem támasztotta alá semmi sem, hogy bizonyíthatóan helikopterről indították volna.)
De alapvetően is komoly hiányosság orosz oldalon egyelőre a valós idejű felderítés, majd rövid reakcióidejű tűzvezető rendszerek hatékony alkalmazása, melyek esetében nem csak a helikopterek jöhetnének szóba, hanem a fejlett, de még kis darabszámban rendelkezésre álló BM-27M Uragan-1M (lényegében az amerikai HIMARS megfelelője) rakétasorozatvetők alkalmazása is.
Az orosz helikoptereknek a földi csapatok kezdeti közvetlen tűztámogatását (például hosztomeli repülőtér, Kijev környéke, de akár a déli fronton a Krímből kitörve) már felváltotta az óvatosság: minél távolabbról, viszont ebből kifolyólag biztonságosabb környezetből végezni a támadó/támogató tevékenységet. Ezt az idézett orosz pilóta beszámolója is alátámasztja, de a videók, képek is.
Orosz veszteségek és mérlegek
Végül a veszteségekről és ennek mérlegeléséről. Mivel csak abból tudunk kiindulni veszteség, ami például az oryxon megjelenik, így a cikk lezárásának pillanatában 12 db Mi-8MTV/AMTSh, 8 db Mi-24P/Mi-35, 6 db Mi-28 és 21 db Ka-52, illetve 5 db nem ismert típus a veszteség. A Ka-52-esek veszteségi aránya nagyon magas, viszont ne feledkezzünk meg, hogy a támadó hadműveletekben is ezek vesznek rész a leginkább.
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy valószínűleg a veszteség még ennél is magasabb számadat: mert ebben nem szerepelnek például az eddig még fel nem lelt, vagy már az orosz saját vonalak mögött lezuhant gépek, a sérül és nagyjavításra hátraküldött gépek (lásd tréleres Ka-52, Mi-24V), egyéb átmeneti súlyos vagy kevésbé súlyos, de a frontvonal közelében javítható sérülések.
Itt fontos megjegyezni, hogy a L-370 Vityebszk rendszer alkalmazása nélkül bizonyíthatóan magasabb lenne a veszteség. Ugyanis jóllehet az ukrán/ukránbarát oldalak előszeretettel mutatják be a MANPADS-al eltalált helikopterek videóit, de ha ezek közül többnek a teljes verzióját nézzük végig, akkor látható, hogy több MANPADS-t is képes hárítani a rendszer (akár infracsapdák kilövésével együtt), és van, hogy csak a 3. rakéta találja el az orosz helikoptert. De van, hogy a rendszer védelme miatt a gép sértetlenül tér vissza.
Már Szu-25-ösök esetében is több videó látott napvilágot a Vityebsk ellentevékenységéről, de talán mindmáig a legismertebb és leglátványosabban egy Ka-52-esen rögzített kamera mutatja be, hogy milyen szépen képes volt megtéveszteni a Vityebsk a támadó MANPADS rakétát.
Tehát a Vityebsk működik, ugyanakkor véleményünk szerint az idő helikopteres téren az oroszok ellen dolgozik:
- a legfőbb harcihelikopteres erő, azaz a Ka-52-es állomány körülbelül 30-35% végleges vagy hosszú időre kiesést eredményező veszteséget szenvedhetett el, és ezt az arányt tovább növeli, hogy
- jóllehet 100-130 db van körülbelül a Mi-28-asból, ugyanennyi lehet Ka-52-ből is és kicsivel kevesebb lehet nagyságrendileg a Mi-35M-ből is, de természetesen ezek közül nem mindig bevethető a teljes állomány békeidőben sem, nemhogy háború közepette, plusz nem minden helikopter(es egység) van Ukrajnában.
- Orosz állami közlés, hogy naponta 3-4 bevetést is repülnek a harcihelikopter-személyzetek, de a helikopterek akár ennél többszöri is bevetésre kerülhetnek. Ilyen intenzitás mellett a forgószárnyasok is sokkal jobban fogyasztják üzemidejüket, nem beszélve a sérülésekről.
- Megfigyelhető a nyár végétől, hogy gyakrabban kerülnek elő hivatalos és nem hivatalos forrásból Mi-24P-k és már Mi-24V-k is, melyek már nem konvojokat kísérnek a frontvonaltól távolabb, hanem Mi-28/35 és Ka-52-eseket egészítenek ki, velük együtt mennek a frontvonalba. Ez idővel megbosszulhatja magát: a korszerűtlenebb technika, amik például nincsenek Vitebsk rendszerrel felszerelve sokkal sérülékenyebbek.
- Az ukrán légvédelem a jelentős nyugati segítség révén rohamosan fejlődik. Egyre több MANPADS, egyre több felderítési lehetőség és egyéb légvédelmi rendszer áll rendelkezésre a helikopterek leküzdésére.
- Az oroszokra a nyugati hadseregek majdnem minden (hivatalosan bevallott, vagy eltitkolt) fegyverrendszere leselkedik veszélyforrásként, melyre ilyen gyorsan az oroszok úgy tűnik, hogy egyre inkább nem tudnak reagálni.
- Arról azonban még korai lenne beszélni, hogy elfogyott volna a tartalék: Mi-24P és Mi-8MTV korábbi verziókból bőségesen van reaktiválható mennyiség, és szépen lassan csordogálnak a frissen legyártott korszerű helikopterek is (a Mi-8AMTSh/MTV-5 szállítóhelikoptereket két gyár is tudja gyártani nagy mennyiségben.)
- A lőszerekből is rendelkezésre áll megfelelő mennyiség: mind csöves fegyverek lőszereiből, mind NIR-ből, mind irányított rakétából van még bőségesen.
- Emellett az elhúzódó háborúban "beérhetnek" még tesztfázis alatt álló gépek/fegyverek, mint például a Mi-28NM fejlesztése, és az olyan ígéretes irányított fegyverrendszerek mint a Krizantém, vagy az izdeliye 305 ("indítsd és felejtsd el"). Az utóbbi alkalmazására a konfliktusban már bizonyítottan sor került, igaz egyelőre kevés alkalommal. (A videóban az szerepel, hogy Ka-52 indította, ezt azért még fenntartásokkal kezeljük.)
- A személyi állomány viszont már más kérdés, de alapvetően még az is tartja magát: ugyan vannak már orosz telegram csatornákon zöngék, gyáva hajózókról, akik elszabotálják a feladatot, vagy nem elég bátrak, de egyelőre a morál túlnyomó többségben rendben van: veszteségeik relatíve nem olyan nagyok, mint a szárazföldi egységeké, illetve maga a légierő is egy elit fegyvernem.
Végezetül pár kép még az orosz oldalról:
Tábori csendélet vegyesen minden helikoptertípussal egy Mi-8MTV-5-ből fotózva.
APU-8-as sínen elárvult 4 db Ataka irányított rakéta az ukrán szántóföldben. Körülötte helikopterdarabok. Az orosz veszteségek folyamatosak, bár egyelőre még nem drasztikusak. Ezzel együtt a bevethető állomány (személyi és technikai) folyamatosan apad. Kérdés, hogy egy elhúzódó háborút képes lesz-e fenntartani helikopterek szintjén az orosz légierő. Véleményünk szerint (saját javító-gyártókapacitás révén) igen...
...avagy másképpen fogalmazva: a győzelem titka a tartalék? (Ezt a mondást egyesek egyenesen Sztálinnak tulajdonítják.) A képen bal oldalt egy Ka-52-es orra lóg be, amúgy pedig AMTSh-k végeláthatatlan sora amíg csak a szem ellát.
Orosz állami média képe: Mi-24P géppár, oldalukon V jelzéssel (de ki nem takart oldalszámmal) NIR tüzet zúdít célpontjára. A kép nagyon látványos, DE nem az ukrajnai fronton készült, ezért nem takarta ki a cenzor az oldalszámot! Ugyanis a Vosztok 2022 hadgyakorlaton is már egyes gépek V jelzéssel repültek, de például Szíriában is Z jelzéssel repülnek helikopterek. Azaz nem minden arany, ami fénylik!
Rövid összefoglalás típusonként:
| Típus megnevezése | kategória | Orosz Légi és űrerők állománya* 2022. februárban (becsült érték, db) | becsült veszteség (db) (oryxspioenkop 2022.10.08.)** |
| Ka-52 | harcihelikopter | 100-130 | 21 |
| Mi-28 | harcihelikopter | 100-130 | 6 |
| Mi-35M | deszanttérrel rendelkező harcihelikopter | 60-80 | 5 |
| Mi-8MTV-5/Mi-8AMTSh | felfegyverzett többcélú szállító helikopter | 250+ | 12 |
| Mi-24P/V | deszanttérrel rendelkező harcihelikopter | 100+ | 3 |
| Mi-8MTPR-1 | rádióelektronikai zavaróhelikopter | 7-15 | 0 |
| Mi-26 | nehéz, többcélú szállítóhelikopter | 48-54 | 0 |
| Mi-8MTV-1/MTV-2 | felfegyverzett többcélú szállító helikopter | 300+ | 0 |
| Összesen: | min 965 | 47+5 db nem azonosított típus |
* Mi-8MTV-1 és MTV-2 esetében nemcsak az Orosz Légi és űrerők, hanem például a roszgvardija, de akár adott esetben a határőrség és egyéb Oroszországon belüli rendvédelmi szervek felfegyverezhető szállítóhelikopterét is értjük.
**biztosan több, lásd fentebb, de ennyi biztosan megsemmisült/elveszett.
Folytatása következik!
----------------------
FRISSÍTÉS - 2022. NOVEMBER
Időközben az Aligátor karikatúrás Ka-52-est lelőtték, avagy addig jár a korsó a kútra...
A Ka-52-esből szó szerint csak egy roncshalmaz maradt.
FRISSÍTÉS - 2023. JANUÁR
Bizonyított tény immáron, hogy Mi-28NM helikopterek is a fronton vannak, ráadásul izdeliye 305 irányított levegő-föld rakétákkal! Azaz, amit korábban sejteni véltünk, immáron bizonyosságot nyert. Ráadásul a videóban, amiből a kivágás készült, 2 db Mi-28NM is látható 1-1 izdeliye 305 rakétával!
----------------------
Összeállította és írta: Horváth Bence
Szerkesztve: Harcihelikopter.blog.hu
