Ugyan a jó öreg Mi-17-es háttérbe szorult, de el nem tűnt! 

Bevezetésként, de nem búcsúzásként

Az Airbus H225M hadrendbe állításával a jó öreg Mi-17-es még inkább háttérbe szorult, de nem tűnt el! Mindenesetre az tény, hogy nagyon sok feladatát átvette már a H225M és az is tény, hogy a legtöbb képességben túl is szárnyalja a régi orosz vasat. Mondjuk ez annak fényében, hogy a hadrendben tartott tizenhetesek 1987-1988-ban érkeztek hazánkba, nincs is min meglepődni. A tarka-barka "tepsik" közelebb állnak a 40 éves üzemeltetési időhöz, mint a 30-hoz, nemhogy az 1-2 évhez! És éppen ezen évtizedek, de ha belevesszük a Mi-8-ast, akkor több mint fél évszázadnyi idő az, ami hozzájárult ahhoz, hogy szinte kitörölhetetlenül beleégjen az emlékezetbe a klasszikus "minyó" formája.

Ugyanis aki egy kicsit is konyít a magyar katonai forgószárnyas repüléshez, ők egyből felismeri a minyót. A kicsit hozzáértőbbek már a Mi-8 és Mi-17 közötti különbségét is megfigyelték. A rajongók/fanatikusabbak a hangját is felismerik, sőt meg tudják különböztetni, hogy Mi-8 vagy Mi-17 az, amit hallanak éppen. Vagy tudják, hogy mi a különbség egy Mi-9 és egy Mi-8 között, vagy esetleg az alváltozatokat (pl.: Mi-8P, Mi-17PP) is (fel)ismerik. Az egészen fanatikusak pedig a foltmintázat alapján tudják az oldalszámot, sőt még azt is, hogy melyik nagyjavításkori "folttérkép" éppen melyik gépet rejti. És mindezen népszerűségre a Mi-8/Mi-17 nemcsak azért tett szert, mert több mint 50 éve van velünk, hanem azért mert mindenhol ott volt, ahol a magyar katonai helikopteres repülés érintett volt. Felsorolni is nehéz, de a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk, hogy mire is alkalmazták hazánkban mindeddig a derék csipkebogyókat: 

• szállította a katonákat, katonai felszereléseket télen-nyáron, hóban, fagyban, tűző napsütésben,
• elvégezte közvetlen tűztámogatásukat is - szerencsére élesben nem,
• őrzött határt a rendszerváltozás előtt és után is,
• kutatott és mentett (embert, állatot, ingóságot egyaránt) vízből, hegyről, háztetőről, mélyből is, mindezt úgyszintén majdnem minden időjárási körülmények között (akár komoly hóhelyzet idején is) és minden napszakban, ha kellett NVG-vel vak sötétben a vörösbe burkolózott devecseri táj fölött,
• szállított nem, vagy nem közvetlenül katonai szerepkörben (államfőt, kormányfőt, különböző rendvédelmi, egészségügyi személyzetet, civileket, színészeket, szakembereket, de pápát is.)
• ugrottak belőle ejtőernyősök oldalajtóból, levett kagylónyílású deszanttérből, alacsonyról, de akár több ezer méter magasról is.
• látott el speciális (különleges) feladatú katonákkal kapcsolatos feladatokat is.
• kutatott a fedélzetére vett berendezésekkel föld alatti víz-gáz-olaj lelőhelyeket, 
• látott el térképészeti feladatokat is.
• egyes verziói - ha kellett - zavarták a rádióforgalmazást,
• végzett népgazdasági, precíziós beemelési, kárelhárítási, karitatív feladatokat is.
• ott volt, ha éppen sok volt a víz a folyóinkban és árvízi védekezésre volt szükség, de ha nagy volt a szárazság az alföldi pusztán, vagy épp a szomszédos országokban és a tűzzel kellett dacolni, akkor is lehetett rá számítani. 
• nem egy fiatal növendéknek volt iskolapad utáni első forgószárnyas emléke is.
• részt vett nem egy külföldi misszióban (pl.: IFOR, SFOR, EUFOR),
• majdnem minden hazai hadgyakorlaton kisebb-nagyobb szerep hárult rá.
• de a repülőnapok, nyíltnapok állandó résztvevője is volt sokszor a hasa alatt a magyar nemzeti lobogóval.

Ott volt tehát mindenhol, ahol szükség volt rá. És szerencsére valódi harcmező fölé nem kellett berepülnie, így legnagyobb dicsőségének talán azt vehetjük, hogy hány milliárdnyi vagyont, de ami ennél is fontosabb hány fő emberéletet köszönhetünk a típusnak a tűztől-víztől megvédett településeken, lakott területeken. Ha másban nem is mérnénk a hasznosságát, akkor is már ezért kiemelt helyen kellene szerepelnie a magyar repülés képzeletbeli ranglétráján. S egy kis helkopteres elfogultsággal kijelenthető: soha ilyen hasznos gépmadara nem volt a honvédségnek mint a Mi-8/17 helikoptertípus.

De fontos kiemelni: érdemei vitathatatlanok, melyet maga a gép nem tudott volna végrehajtani a hozzáértő hajózó-kiszolgáló humán faktor nélkül.

A jó öreg szovjet vas megélt rendszerváltást, nem egy haderő reformot negatív vagy épp pozitív előjellel, és a legtöbb forgószárnyasnak egy-két, vagy akár három nagyjavítás is megadatott. És milyen szerencse, és talán így van ez jól, hogy a Mi-17-esek a - vélhetően - utolsó nagyjavításukkor, szemben az ekkorra már elterjedt "szürkítéses" trenddel megkapták a kihalófélben lévő magyartarka színezést. 

Egy szó, mint száz hiányozni fog tehát a magyar égboltról a lassan a szolgálata végére érő minyó gépcsalád utolsó mohikánja a Mi-17-es! Azonban ezen bejegyzés nem búcsúbeszéd, mivel a típus még teszi a dolgát, igaz mint írtuk már nem a rivaldafényben, hanem szépen csendben a háttérben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy legutóbb is éppen a homokzsákok pakolását gyakorolták rajta a hajózók és a kiszoláló műszaki szakág. A homokzsákok helyett, most két tonnás súlyokat emelt el a talajról, majd helyezett le a kijelölt helyre a gépszemélyzet. A 2 tonnás súlyok lehettek volna akár 1, de akár 3 tonnásak is, mivel a gép azt is elbírta volna. Csakúgy, mint a bambit, ha éppen arra lenne szükség. 

Külső súly emeléséről pár érdekesség

Külső súlyok szállítására a Mi-8/Mi-17-eseken kétfajta lehetőség van illetve már csak volt.

Az egyik, ami a legtöbb Mi-8-ason megtalálhat volt, az a DG-64 zárszerkezettel ellátott trapéz alakú lengőkaros külső függesztő rendszer. Ennek elméleti terhelése 2,5 tonna maximum, gyakorlatban és persze meg nem erősített információk szerint a "3 tonna és egy kicsi" is belefért, ha éppen sietni kellett mert a gát éppen átszakadóban volt...

A Mi-17-esek (és egyes Mi-8-asok) esetében a külső függesztésű teher szállítását biztosító rendszer felfüggesztése is elektromos működtetésű, súlymérővel ellátott központi zárja azonban bekerült a tehertérbe. A mennyezeten 4 pontban bekötött függesztés egy - a padlózaton nyitható - nagy méretű nyíláson vezethető ki a súlyhoz, melyen keresztül a repülés közben is ellenőrizni lehet a súly viselkedését, illetve a felvétel és lerakás kényes mozzanatait is.

A DG-64 zárszerkezet lengőkaros trapéz külső és belső, négy pontos függesztési alkalmazása. Utóbbi elrendezés a késői gyártású Mi-8-asok és a Mi-17-esek jellemzője. Hazánkban a belső, 4 pontos függesztési lehetőséggel 4 db Mi-8-as (3301, 3305, 3307 és 3309), illetve 5 Mi-17-es (701-705) rendelkezett. Érdekesség, hogy a PG-ben nagyjavításra (és átalakításra) került egykori Mi-17PP (706 és 707) helikopterek lengőkaros trapézt kaptak. (Kép forrása: www.16va.be)

Érdekességként tesszük hozzá, hogy a hazai Mi-24-esek alatt is ugyanúgy a DG-64-es zárszerkezetet találjuk meg, melyekkel a harciak is képesek 2-2,4 tonna külső súly cipelésére. Sőt érdekességként megemlítjük, hogy például az NDK-ban állomásozó szovjet első lépcsős alakulatok esetében minden század 4 gépe felszerelésre került az elektromosan oldható külső súly hordozására alkalmas szerkezettel. És természetesen a hajózókkal is gyakorolták a külső súlyok cipelését. Ennek oka abban keresendő, hogy a szovjet hadsereg szemlélete szerint egy esetleges támadás során a Mi-24-eseknek a tűztámogatás mellett képesnek kellett lennie a szárazföldön előrenyomuló csapatok ellátására akkor is, ha éppen nincsen kéznél egy minyó.

Kukkantás egy Mi-17-es alá: sárgával bekarikázva a padlózaton nyitható nagy méretű nyílás. Pirossal - a nem minden Mi-8/17-esen megtalálható - kiegészítő kereső fényszórók, melyek a súlyok szürkületi/éjszakai lehelyezésében is hasznosak tudtak lenni. Kékkel az LPG-150-es jelzésre hallgató csörlő látható. Teherbírása 150 kg. Elődje, az LPG-2 ugyancsak 150 kg-ig volt terhelhető és ez volt megtalálható a legtöbb hazai Mi-8-ason is. A "párnás" minyókon (Mi-8P/PSz) és az Ivolgán (Mi-9) nem volt semilyen külső súly hordozására szolgáló berendezés/csörlő.

A teheremelés összetevői egy korábbi bejegyzésünkből: mindegyik szín mást és mást jelent: a zöld 2 tonnát a sárga 3 tonnát. A különböző teherbírású kötelek rugalmasak és kifejezetten a teheremelésekre szolgálnak.

Ugyancsak a korábbi (közel 6 évvel ezelőtti) bejegyzésünkből még egy kép: Mi-17-es a másik jellemző függesztménnyel, azaz a bambi-buckettal. 
A "Egy júliusi kiképzési nap a Rubik szállítóhelikopter-zászlóaljnál – MH 86. Szolnok Helikopter Bázis – 2019. július" című bejegyzésünk érdekessége még az, hogy akkor is a 704-est kaptuk lencsevégre teheremlési munka közben, illetve az eligazítást megtartó Kovács Krisztián ezredes, a mostani dandár parancsnoka, akkor még alezredesként a szállítóhelikopter zászlóalj parancsnoka volt.

 Munkában a csipkebogyó

Ottjártunkkor a bevezetőben kiemelt feladatot gyakorolták a kijelölt személyzetek a Mi-17-esen: külső súly (jelen esetben 2 tonna) elemlése, majd egy iskolakör, ezután a súly kiindulási állásba történő visszahelyezése. Utána - ha megvolt az előírt mennyiségű gyakorló kör - akkor leszállás a súly mellé, melegváltás a személyzetek között és folytatódot minden tovább. 

Mindez képről-képre mozzanatonként:

Érkezik a Mi-17-es...

...már közel a leszálláshoz. Furcsa a Mi-17-eseket külső fegyverzethordó rácsszerkezet nélkül látni. Ezek eltávolítására az EUFOR misszió miatt került sor, igaz a nem "nedves" rácstartókra amúgy sem sűrűn került függesztmény.

Zajlik a diskurzus a fedélzeten

Ereszkedés közben I.

Már a földön: a műszakisok kiszálltak, kötelet kivették és éppen a rögzítést végzik.

Súly függesztve, műszakisok (jellemzően a fegyveres szakág) háttérbe vonultak, kezdődhet az emelés folyamata.

A külső terület repveze folyamatos rádiókapcsolatot tart fenn a helikopterrel (és a toronnyal). Alapvetően nem szól bele, csak ha bajt tapasztal.

Az elemelés lassan, de mégis folyamatosan történik.

Két tonna indul egy iskolakörre.

Majd érkezik vissza.

A visszaérkezéskor, ha gépszemélyzet cserére kerül sor, akkor a külső súly kötelét sokszor igazgatni kell, hogy ne akadjon bele a súlyba, és a következő emelésnél is mindegyik kötél pont ugyanannyira legyen feszes.

Ereszkedés közben II.

Mindjárt lent vagyunk!

A földön, háttérben a 2 tonna.

Csere megtörtént, felszállás...

...majd irány a súllyal az újabb iskolakör. 

Klasszikus szolnoki szállítós életkép: Mi-17 súllyal, a háttérben H225M gyakorol.

Újabb visszaérkezés: a hajózók a süllyedés közben érzékszerveikkel és a fenekükkel érzik a gép rezdülését, finoman helyesbítenek...

...hogy pont oda szálljanak le ahova kell.

Itt éppen nem a Mi-17 és a 2 tonnás súly kötélhúzását látjuk, hanem a tizenhetes épp a súly mellé száll le: ugyanis a munkának vége, irány haza! 

Feladatnak vége, kigyorsítás immáron külső súly nélkül 

Itt már ismét a leszállóhelyen várja az indulást a Mi-17-es.

Pilóták a gépben, az indítás előtti ellenőrzéseket végzik.

Mindjárt vörös lánggal felizzik az AI-9!

Forgószárnyak egyre gyorsuló forgása, a hanghatás erősödése. A hajtóműindítást majd a gép életre kelését figyelő szemek kísérik.

A gépet előkészítő műszaki szakember is hátrébb állt, megkezdődik a felszállás...

...majd pedig az irányunkba történő elgyorsítás.

Van ami a földön maradt, legyen az tereptarka vagy épp szürke. Van, ami egy áramszedőn csücsülve mindjárt tovaszáll. És van, ami a háttérben éppen a feladatát végzi. Ilyen a forgó és tollas szárnyasok élete a szolnoki bázison.

-----------------------------

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük a lehetőséget a Honvédelmi Minisztérium Sajtóosztályának, a Honvéd Vezérkar Kommunikációs Főnökségének és az MH Kiss József 86. Helikopterdandárnak, hogy lehetővé tették számunkra a kiképzési repülés megtekintését.

-------------------------------

Fotó: Thurzó Péter

Szöveg: Horváth Bence