Bevezetés gyanánt

A hazai szállítóhelikopteres repülés több mint 50 éves hagyományra tekinthet vissza, mely képesség az elmúlt két év során ismét visszanyerte a 2000-es évek eleji szintjét és a közeljövőben további jelentős, az elmúlt 30 évben meg nem figyelt növekedésnek indulhat. Mint az már a Honvédelmi Minisztérium híreiből mára biztossá vált, hogy jelentős helikopterflotta bővítésre fog sor kerülni a közeljövőben. Kezdetben, már idei év őszétől*, az Airbus gyártmányú H-145M típusú többcélú, könnyű forgószárnyasok fognak hadrendbe állni, nem is kis számban, hanem rögtön 20 példány, így a jelenleg hadrendben álló Mi-8-as, Mi-17-es, AS-350 és Mi-24-esek alkotta helikopteres flotta a 2019-ben megérkező H-145M helikopterekkel rövidesen megduplázódik! Azaz 1-2 éven belül közel 40 db katonai helikoptere lesz a Magyar Légierőnek! S a Zrínyi2026 haderőreform keretében még további forgószárnyasok beszerzésére kerül sor, ráadásul megint nem kis mennyiségben!

2023-tól 16 darab H-225M többfunkciós helikopter érkezik, mely helikopterekkel együtt az Airbus átfogó képzési- és szerviz csomagot is nyújt a legmagasabb szintű üzemeltetés és rendelkezésre állás érdekében. Ez tehát a közeli és távoli jövő már biztosra vehető fejleményei. Viszont adódik a kérdés, hogy mi a helyzet a jelenben, azaz miként tudják ellátni a jelenlegi Mi-8 és Mi-17-es szállítóhelikopterek a rájuk bízott feladatokat és hogyan készül a kiszolgáló és hajózó állomány a most ősszel megkezdődő új típus rendszeresítésére. Hogyan és meddig lesz biztosítható a párhuzamos üzemeltetés? Képesek-e a jelenlegi nagyjavított, és részleges korszerűsítésen átesett szállítóhelikopterek ellátni a híd szerepét, ami az egykori orosz (szovjet) és XXI. századi oldal és a korszerű nyugati típus között húzódik.

Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kerestük hát a választ, és így látogatott el kis csapatunk az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisra, és nyert betekintést a szállítóhelikopter-zászlóaljánál folyó munkálatokba és kapott választ a jelen, a közeljövő és részben a távoli jövő kérdéseire is.

Paradigmaváltás

Azt nyomban az elején le kell szögeznünk, hogy amit most tapasztalhatunk meg az egy olyan időszak, amire leginkább a paradigmaváltás szó illik rá. A paradigmaváltás lényegében egy gondolkodásmód váltást jelent, mely „egy adott szakterületen, tudományban, vagy akár egy csoportban, akár az egész társadalomban az egy időben és adott korszakban általánosan elfogadott elveken, megoldási módszereken való változtatás, amely hatékonyabb, jobb, az új kihívásoknak megfelelőbb, eredményesebb megoldásokhoz vezet. Ez a folyamat átlépi a korábban kijelölt határokat, új megközelítési és szemléleti módot vezet be” – fogalmazza meg a wikiszótár. S mint látni fogjuk, tényleg egy teljes rendszert érintő, a modern kori kihívásoknak megfelelő és így a teljes rendszert majdnem az alapjaitól újjáépítő változás kezdődött el.

De nézzük egyből a jelent, azaz honnan indulva történik meg a változás: a jelenlegi alapkoncepció szerint az orosz technika nagyjavítására nagyon jogosan azért került sor, ugyanis csak ez képezheti az alapot annak, hogy megvalósítható legyen az átmenet, azaz bázisául szolgáljanak a közeljövőben hadrendbe állítandó, sokkal korszerűbb nyugati típusoknak. Azonban nemcsak nagyjavításra került sor, hanem különböző, a már nyugati helikopterekhez hasonló, vagy akár azonos, korszerű navigációs berendezések is beépítésre kerültek az orosz technikába, így valósítva meg a zökkenőmentes átalakulást.

Mint azt többször jelezni fogjuk, a mostani (nagyjából 2017-től, azaz a nagyjavítási hullám kezdetétől induló) időszak, egy nagyon jelentőségteljes, a Magyar Légierőben legutóbb az 1960-1970-es években megtapasztalt időszakkal hozható párhuzamba, azaz a magyar helikopteres, és ezen belül szállító helikopteres repülésben most történik meg egy nagyon jelentős átalakulás, mely egyértelműen magával hoz egy szemléletváltást is. A szemléletváltás, jóllehet már a NATO csatlakozásunk után megkezdődött, azonban az orosz/szovjet szemléletmódról (harcászati eljárások, üzemeltetési kultúra) és alapvetően a hadászati elképzelésekről történő átállás mostanra csúcsosodik ki, azaz történik meg a teljes átállás, melyet a korszerű nyugati technika beérkezése zár le.

Mint a Zrínyi2026 haderő fejlesztési program során több fegyvernemnél is megfigyelhető, az egykori szovjet/orosz technikáról és az ehhez kapcsolódó üzemeltetési gyakorlatról történő átállás folyamatban van. Ezzel párhuzamosan a korszerűtlenebb és részben elavult orosz haditechnikáról történő váltás úgy következik be, hogy az új típusok megérkezésével az eddig közepes technikai színvonalunk egyből az élvonalba kerül. Itt a már említett Airbus helikopterek mellett kiemelnénk a Leopárd harckocsikat, és a PanzerHaubitze 2000-es önjáró lövegek rendszeresítését.

Most vagyunk abban a pillanatban, amikor a pontos jövőt – ami a forgószárnyasokat illeti – már ismerjük, tudjuk, hogy a hadrendbe állítandó helikopteres technika a XXI. századi feltételeknek a legnagyobb mértékben meg fog tudni felelni és az sem lehet kérdés, hogy ez a jelenleg hadrendben álló orosz technikai színvonalhoz képest több évtizednyi ugrást fog jelenteni. Viszont, az ugrásra (paradigmaváltásra) fokozatosan kerülhet csak sor, így jelenleg a hadrendben álló orosz haditechnika segítésével kell felkészülni a jövőben az új Airbus gyártó által készített helikopterek üzemeltetésére.

A mostani időszak kihívása tehát nem feltétlenül a maradék orosz technika üzemeltetése, hanem sokkal inkább a technikát üzemeltető műszaki szakemberek szemléletváltása. Természetesen, mindezen paradigmaváltás a hajózókat is érinteni fogja viszont ők egy lépéssel már előrébb járnak.

Ahogyan a jövőt látjuk, úgy kell látni a jelent és el kell fogadni azt a tényt is, hogy az orosz forgószárnyasok üzemeltetése a Magyar Honvédség szempontjából a jövőben már nem kifizetendő. Akármennyire is megbízható, sokfeladatú helikopter típusról van szó a Mi-8 és a Mi-17-es szállító helikopterekesetében, azonban a gépek fölött eljárt az idő. Érthetjük ezt úgy, hogy maguk a konkrét hadrendben tartott példányok is már idősek, azonban sokkal inkább azt kell figyelembe venni, hogy az országunk szervezeti kapcsolódása és illeszkedése a nyugati (ezen belül NATO elvárásokhoz) már csak egy nyugati platformon képzelhető el. És egyértelműen látszik az a szándék, hogy a honvédség akárcsak anno az orosz Mil technika hadrendbe állításával, most is egységesítésre törekszik. Ezt szimbolizálja az, hogy mind a két jövőben hadrendbe állítandó típust az Airbus konszern gyártja, így a gépek üzemeltetése, szervizelése egységes üzemeltetési szabályzatok által történhet meg, felváltva az eddig alapvetőnek számító orosz Mil típusokat és a rajtuk alkalmazott eljárásokat.

Az irány tehát jó, mivel honvédségünk a két típus rendszerbeállításával élvonalbeli technikához juthat hozzá, de adódhat a kérdés, milyen szerepe maradt még az orosz technikának. Mivel tudjuk, hogy legkésőbb 2023-ban hadrendbe fog állni a jelenlegi Mi-8 és Mi-17 szállító helikopterek váltótípusaként nyilvántartott H-225M típusú helikopter, így az orosz szállító helikopterek évei meg vannak számlálva. A képességek, amikkel alapvetően a jelenlegi orosz helikopterek rendelkeznek, azonban nem fognak eltűnni az új helikopterek megérkezésével, sőt, a képesség növekedés igen jelentős lesz. A korszerű kommunikációra, gyors adatmegosztásra épülő harcászati elveknek a hadrendbe állítandó új nyugati típusok teljesmértékben meg fognak felelni, míg erre az orosz típusok már nem lennének alkalmasak. Egészen pontosan, alkalmasak lennének, azonban költséghatékonyság szempontjából ez már nem lenne rentábilis fejlesztési irány. Viszont, a nyugati típusok megérkezéséig szükség van arra, hogy a lehető legtöbb, az orosz technikával is részben, illetve egészben biztosítható képesség a lehetőségekhez mérten mind az üzemeltető, mind pedig a hajózó állomány körében elsajátításra kerülhessen. Mire gondolhatunk itt?

Elsődlegesen, a már korábban megszerzett, és a nagyjavítások után ismételten visszaszerzett éjjellátó (NVG), azaz éjjeli bevethetőséget biztosító képességet kell értenünk. Jelenleg már a Mi-17-es szállító helikopterekkel is képesek vagyunk NVG feladatokat ellátni és így a még rendelkezésre álló pár évben tökéletes alapjául szolgálhat a nyugati típusokon már alapból rendelkezésre álló NVG képességek begyakorlásához. Az NVG képesség szerepe az elmúlt évtizedek harcászatában egyre inkább kiemelt szerepet kap, így ezen képesség már alapképességnek kell, hogy számítson akkor, amikor megérkeznek a nyugati váltó típusok.

A másik alaptípusnak a Mi-8-as számít, mely idén ünnepli rendszerbe-állításának 50. évfordulóját! A "minyó" fél évszázadig volt nélkülözhetetlen eleme a hazai katonai helikopteres repülésnek, azonban most már bizonyossá vált: 2023 után végleg elköszön a típustól a Magyar Honvédség

Dr. Bali Tamás ezredes, parancsnokhelyettes a következőképpen foglalta össze nekünk az NVG képesség szükségességét:

„Az NVG képesség megszerzésére a légierőnk történetében először 2010-ben került sor. Kezdetben Horvátországban az amerikaiakkal együttműködve kezdődött meg a kiképzés, mely később Magyarországon, Pápán folytatódott. A képesség kialakítása egy kiképzési fázis => hazai gyakorlatok => majd nemzetközi gyakorlatok sorozatba illeszthetően képzelhető el, melyet olyan éles feladatok tesznek próbára, mint a devecseri vörösiszapkatasztrófa, ahol a képesség éles és sikeres alkalmazására kerülhetett sor.

Azonban időközben anyagi okokból sajnos a megszerzett képesség elveszett, mivel a technikai meghibásodások először magukat az NVG-hez köthető berendezéseket érintették, de aztán később maguk a 703-as és 705-ös oldalszámú Mi-17N helikopterek is naptári és üzemidő lejárta miatt a földre kényszerültek.

Az NVG képesség visszaszerzése a megváltozott világban (aszimmetrikus hadviselés) végett viszont már szükséges képességgé lépett elő. Ugyanis csak a különleges műveleti harcmodor tudja felvenni a harcot a megváltozott viszonyok között, és a különleges művelet döntően éjszaka történik: nappal terveznek, éjszaka beavatkoznak. Figyelembe kell vennünk, hogy változik a hadviselés jellege: a tömeghadseregek kora lejárt, helyettük a precíz, különleges egységek veszik át a szerepet. A harc megvívása már nem határokra, nagy csataterekre épül, hanem előtérbe kerül a városi hadviselés és mindez éjszakai körülmények között. És ehhez viszont már NVG képesség kell. Ezt a képességet amúgy nemcsak a szállító helikopterek, hanem minden nagyjavításon átesett harcihelikopter is megkapta.”

 Dr. Bali Tamás ezredes, parancsnokhelyettes

A másik olyan képesség, amit az orosz technika bázisán biztosítani lehet, az a különböző kommunikációs és navigációs rendszerek adta lehetőségek. Az orosz technika által alapból nyújtott navigációs és kommunikációs lehetőségeket lényegében már a 80-as, de főleg a 90-es években a polgári (civil) repülés már messze meghaladta, így a 2000-es éveket, beleértve napjainkat is, nagyon jelentős lemaradásban voltunk. Azonban a nagyjavítást követően az orosz technikába a lehető legtöbb modern kommunikációs és navigációs eszköz beépítésre került(pl.: VOR, ILS, és korszerű, a nemzetközi és hazai katasztrófavédelmi feladatok ellátásához szükséges kommunikációs berendezések). Sőt a korszerűsítésnek köszönhetően mára már GPS alapú navigációval is rendelkezik minden hadrendben álló orosz szállító helikopter, így az ezekhez kapcsolódó kiképzési és hadműveleti feladatok begyakorlásra kerülhetnek.

Idézzük ismét Dr. Bali Tamás ezredes Urat:

„A nagyjavítást követően született meg az a döntés, hogy a szállítóhelikopterekbe beépítenek olyan navigációs berendezéseket, ami átmenetet tud képezni az orosz és az új nyugati helikopterek navigációja között.

A paradigmaváltás itt is megfigyelhető: az orosz gondolkodás szerint a hadműveleti területen nem lesznek telepített navigációs eszközök (a földön például külső területen történő leszálláshoz), mert ezek megsemmisítésre kerülnének az ellenség által, így ők nem a telepített, hanem a mobil irányadókban gondolkodtak, erre építették fel a navigációjukat.

De a világ megváltozott és a civil repülésből átvételre kerültek a VOR, ILS rendszerek, ezekkel a Mi-8, Mi-17-esek ellátásra kerültek, azonban ezek fix, telepített rendszerek, így csak ezekre építve nem elképzelhető a korszerű navigáció.

A jövő azonban nem ez. A jövő a műholdas navigációé, mely képességet a frissen nagyjavított gépek is megkaptak (pl.: Garmin GTN-750 GPS): ez már minden telepített és mobil leszállássegítő rendszer nélkül képes a forgószárnyas helyzetét meghatározni akár este, akár felhőben, akár hegyek között.”

 A falon a múlt, míg a diskurzust már az új időszámítás jellemzi

A Mi-8 és Mi-17-esek jelene és jövője

A megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló Mi-17 és Mi-8 szállító helikopterek biztosítani tudják a kiképzési és hadműveleti (katasztrófavédelmi) feladatokat, egészen addig, amíg az új nyugati váltó típus meg nem érkezik. Utána viszont az orosz technika és a hozzá kapcsolódó üzemeltetési és karbantartási kultúra teljes mértékben lecserélésre fog kerülni.

Mivel az egykori szovjet forgószárnyasok legkésőbb 2023-ban elbúcsúznak a Magyar Légierőtől így a jelenlegi helyzetben már úgy kell üzemeltetni az orosz technikát, hogy mindeközben már fel kell készülni a nyugati technika üzemeltetésére is, azaz megvalósul a párhuzamos üzemeltetés.

S ez sem könnyű feladat, ugyanis az mindenki számára egyértelmű, hogy gyökeresen más az orosz és a nyugti technika üzemeltetésének a kultúrája. Az orosz üzemeltetési kultúra jelentősen adminisztráció igényes, és egyben kevésbé költséghatékony egy modern, de alapvetően kislétszámú légierő számára, mint amilyen a magyar is. Az orosz haditechnika jellemzője a naptári idők és repülési üzemórák szigorú nyomon követése. Ezzel szemben a nyugati technika már egy moduláris, minimális papiros adminisztrációt igénylő üzemeltetést tesz lehetővé, sőt a nyugati technika a digitális technológia adta előnyök alkalmazására épít már az üzemeltetésben is, nem beszélve a helikopterek alkalmazásáról. Hatalmas ugrást jelent, hogy a nyugati haditechnika üzemeltetése egy hálózatban működtethető, villámgyorsan átlátható üzemeltetést tesz lehetővé. Ezzel szemben az orosz technika üzemeltetése jelentősen nagyobb műszaki munkaerő-ráfordítást igényel.

Egy hasonlattal élve, a nyugati Airbus helikopterek olyanok lesznek, mint egy szalonból megvásárolt, új Volkswagen Passat: az autó motorterét felnyitva lényegében sok beavatkozást nem tudunk tenni, folyadékokat tudunk maximum csak feltölteni, viszont, az autó teljes műszaki állapotáról egy fedélzeti számítógépre csatlakoztatható kiolvasó szoftverrel mindent precíz pontossággal és villámgyorsan tudhatunk meg. Így az üzemeltetés munkaigénye úgy csökken le minimális szintre, hogy mindeközben teljes mértékben naprakészek vagyunk a műszaki állapotát illetően. És akárcsak egy Passat esetében, itt is, ha jelentősebb beavatkozásra van szükség, akkor már a gyártóval kapcsolatban álló szerviz partner végzi el az alkatrészek cseréit és adott esetben a nagyobb javításokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hazai üzemeltető műszaki állománynak nem lesz lehetősége mélyebb szinten elmélyülve javítani a hadrendbe állítandó technikát, hanem csak a munkájuk egyszerűsödik le és válik követhetőbbé. Alapvetően tehát a repülőműszaki munka jogosultsági szintjeiből sokat megtart magának a gyártó. És ezt nemcsak az Airbus teszi így, hanem a Sikorsky, Leonardo (egykori Augusta) is, viszont az még tárgyalások kérdése, hogy mit tart meg a gyár és mit tart meg az üzemeltető (azaz hazánk) magánál. Ez a feltételrendszer még nem kiforrott.

Ugyanakkor az új helikopterek érkezése a kiszolgáló infrastruktúra jelentős fejlődését is fogják eredményezni: új tároló és javítóhangár kell az új helikopterekhez: olyan új hangárkomplexumok létesülnek majd, amikben például a kompozit lapátok javítása lehetséges lesz.

Azonban az új hangárok már a nagyjavított, eddig a „ridegtartást” jól bíró orosz típusok esetében is egyre fontosabb lesz: ugyanis a beépített folyadékkristályos kijelzők „a megfagyok, majd kiolvadok, majd megint megfagyok” tortúrát egyre kevésbé viselik el. Azaz nemcsak a nyugati technika lesz kényes, hanem már az orosz is igényli az infrastruktúra korszerűsítését.

Akármennyire is nehéz elfogadni a tényt, de az orosz forgószárnyasoknak már leáldozott. Amíg viszont nem történik meg a teljes típus és szemléletváltás addig még megbízhatóan a Magyar Honvédség rendelkezésére fognak állni télen-nyáron, hóban-fagyban.

Átmenet az üzemeltetésben

„Átképzéssel sok minden megoldható, de a szemléletmódon is változtatni kell. Az orosz technika egy sok munkapontból álló, bonyolult majdnem a reduktorig és hajtóműig elérő munkafolyamatokat jelentenek. Ezek azonban az Airbusok megérkezésével folyamatosan eltűnnek és idővel a passzportok, formulárok a múlté lesznek. Az Airbusoknál nincsen papíralapú könyvelés. Minden digitalizált.” – emelte ki a parancsnokhelyettes Úr.

S valóban: az új helikopterek már hajózóüzemeltetésű gépek lesznek, mely a magyar helikopteres kultúrában mindeddig nem volt elterjedt, ugyanis a repülés előtti felkészítés az orosz technikánál a repülés előtt 3 órával kezdődik: lelemezelés, minden rendszer ellenőrzése, visszalemezelés stb. ezt maguk a műszakisok végzik, majd repülés előtt még a fedélzeti technikus is végrehajt egy visszaellenőrzést a gépen.

A nyugati helikoptereken a tárolóhangárból történő előhúzás követően már nincsen lelemezelés, sőt nem is szabad lelemezelni: vannak ellenőrzőnyílások a helikopter oldalán, elvégzi a szemrevételezést 5 perc alatt, és már repülhet is a gép.

A meghibásodás orosz helikopteren: alkatrész rendelése több szinten, komoly logisztikával működik, míg a nyugatiak esetében közvetlenül a gyárral történik a folyamatos kapcsolattartás. Sőt az üzemeltetés során folyamatosan kapcsolatban áll a gyártó és az üzemeltető: például a gyár így tudja kalkulálni az igénybevételt és az avulást és tudja tervezni a gépek pontos üzemeltetését.

Azonban annak ellenére, hogy jelentősen egyszerűsödik az üzembentartás, nem lesznek felesleges emberek műszaki területen, hiszen egyrészről alapból növekedik az üzembentartandó forgószárnyas technika mennyisége, másrészről több olyan új munkakör jön létre, ami a korábbi orosz technika esetében nem volt. És úgyszintén szemléletváltást érint, hogy már nem feltétlen állománytáblában kell gondolkodni, hanem a feladatrendszert kell figyelembe venni: mennyi és milyen szakember kell a feladatok ellátásához. És feladatból (képességből) nemhogy kevesebb, hanem csak egyre több lesz: alapfeladatok mellett NVG, kutató-mentő, speciális egységek, légiszállítás, készenlét, hadgyakorlat, pilótaképzés és még lehetne hosszasan sorolni.

H-145M kontra Mi-8, Mi-17 – részleges kiváltás?

A H-145M felfegyverzett, felderítő könnyű helikopterek megérkezésével a Mi-8/Mi-17-es közepes szállítóhelikopterek kiváltása nem fog megtörténni. Ugyanis például egy minyó egyszerre képes a 6-12 fős különleges műveleti egységet kihelyezni, míg ugyanerre csak két H-145M képes. Így a H-145M forgószárnyasok inkább kiegészíteni fogják a jelenlegi orosz típusokat nem kiváltani.

A valódi kiváltás a 2023-ban megérkező H-225M helikopterekkel fog megtörténni, azonban eddigre a nagyjavított szállítóhelikopterek is kirepülik az üzemidejeiket és vagy elfogy a naptári üzemidejük. Ugyanígy a Mi-24-esek is, mint a szállítóhelikoptereket immáron éjjel, bonyolult időjárási körülmények között is óvni és támogatni képes harcihelikopterek is hadrendben maradnak a Mi-8/Mi-17-esekkel összhangban. Mivel azonban a H-225M már komplexebb Hforce fegyverzeti rendszert lesz képes hordozni, mint a H-145M (mely ennek a HForce rendszernek csak egyes elemeit kapja meg), így a H-225M egyszerre fogja nyugdíjazni a három orosz típust.

H-225M kontra Mi-17 – lehetséges a képességvesztés nélküli kiváltás?

A 2019-ben magyarországi rendszeresítésének 50. évfordulóját ünneplő orosz Mi-8 közepes szállítóhelikopter utódjának számító Mi-17-es egy elnyűhetetlen, strapabíró és megbízható emellett valóban egy többfeladatú közepes szállítóhelikopter. Méltán merül fel a kérdés, hogy képes lesz-e a többfunkciós Super Puma alapjaira épülő H-225M minden képességben kiváltani az „orosz vasat”. Amennyiben csak a műszaki paramétereket nézzük úgy a válasz egyértelműen igen: mind hatótávolságban, mind teherbírásban, mind sebességben felülmúlja az Airbus az orosz helikoptert. De emellett vannak olyan képességek, amivel túl is lép: ugyanis a Mi-17-eseinknek se aktív, se passzív önvédelmi rendszere lényegében nincsen, de lényeges fegyverrendszere sem. Emellett a korszerűsítés ellenére sem olyan komplex és korszerű a kommunikációs, navigációs és NVG képessége, mint a rendszeresítendő H-225M-eké, így a kiváltás egyértelműen lehetséges lesz.

A H-225M emellett képes lesz a többi légieszközzel, előretolt légiirányítókkal is folyamatos és titkosított adatforgalomra és ennek alkalmazására harcászati körülmények között. Ez orosz haditechnikával elképzelhetetlen lenne.

Az természetesen egy más kérdés, hogy az Airbus helikoptere már más szemlélettel épült és ezt is kívánja meg az üzemeltetés során, így az orosz helikopter üzemeltetési tűréshatárait (igénytelenségét) a nyugati technika már nem viseli el.

Hajózóállomány a régi és az új típuson

Az orosz szállítóhelikopterek esetében a múltból eredeztethetően az elsőpilóta, másodpilóta, fedélzeti technikusi hajózószemélyzet-beosztás alakult ki. Ezzel a nyugati feladatrendszerre és képességekre épülő technika teljes mértékben szakít: megszűnik az elsőpilóta-másodpilóta rendszere. Alapból már nem úgy képződnek a pilóták, hogy a kiképzés után először másodpilóták lesznek és idővel – egyfajta maguk közti verseny alapján – elsőpilóták (majd gépparancsnokok, majd oktatók), hanem mindenki olyan képzést kap, hogy egyből (egyenlően) gépparancsnok lesz. (Ez amúgy a nyugati pilótaképzési modell).

Emellett az Airbus helikopterek megérkezésével átalakul a fedélzeti technikusi pozíció is, még a H-225M esetében is, helyettük system operator, loadmaster és doorgunner pozíciók kerülnek be. A H-145M esetében alapból nem lesz erre lehetőség (és lényegében hely sem), míg a H-225M esetében meg lesz a pozíció (ülőhely), így az minden esetben 3 fős személyzettel fog repülni.

Fedélzeti technikus és a gép. A jövőben is szoros kapcsolatban fognak állni, igaz az elnevezések (és részben a feladatkörök) is bővülni fognak

Üzembiztonság: repült órák és meghibásodások – elképesztően nagy előrelépés

A H-145M esetében 98%-os rendelkezésre állást garantál az Airbus. A német tapasztalat 96%-os rendelkezésre állás, így ezen a téren elképesztően nagy ugrás következik be a jelenleg üzemeltetett orosz típusokhoz képest. Már az AS-350-esek is rámutattak arra, hogy egy repültórára eső meghibásodás száma jelentősen kisebb az orosz technikához képest, nem beszélve az egy repültórára eső üzemeltetési (pl.: üzemanyag) költségre. Ebből a szempontból a nyugati típusok nagyságrendekkel gazdaságosabb üzemeltetést tesznek majd lehetővé, és ez kiegészülve a műszaki előkészítéssel (hibakeresés is egyszerűbb a nyugati típusnál) komoly előrelépést fog jelenteni.

Nagyjavítás után – Képességek a hétköznapok gyakorlatában

Kovács Krisztián alezredes Úrtól, a szállítóhelikopter-zászlóalj parancsnokától megtudtuk, hogy a nagyjavítás követően a hadrendben álló Mi-8/Mi-17-es szállítóhelikopterek az alaprendeltetésükből adódó minden feladatot immáron képesek ellátni, így minden korábbi képességet vissza sikerült szerezni. A kiképzés zavartalan és meglehetősen aktív, melyet jól mutat, hogy a nagyjavított Mi-17-esek és a korábban vásárolt, de ugyanúgy nagyjavításon átesett Mi-8-as helikopterek sűrűn fordulnak meg a hangárban, ugyanis rendre újabb (100 órás) időszakos vizsgálatokat érnek el. A nagyjavított Mi-17-esek hadrafoghatósága az elvárt szintet teljesíti, a kiképzési repülések zavartalanságát biztosítja.

Kovács Krisztián alezredes, a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szállítóhelikopter-zászlóaljának parancsnoka

Ekként tehát a munkarendet, azaz az előzetes és közvetlen felkészüléseket a rendszeresített helikoptertechnika képes kiszolgálni. Természetesen apróbb műszaki meghibásodásokból egy-egy ideiglenes feladatelmaradás előfordul, de ezek nem rendszeresek: a műszaki állomány munkájának köszönhetően a rendelkezésre állás az üzemképes gépek esetében kiemelkedő.

Megjegyzés: üzemképességi mutató és a rendelkezésre állás között az a különbség, hogy a rendelkezésre állás a valóságban azt jelenti, hogyha az éppen aktuális kiképzési igény 4 helikopter egy feladathoz és abból mind a 4 helikopter rendelkezésre áll, akkor a rendelkezésre állás 100%-os, a kitűzött feladatok el tudják látni. Azonban ez nem jelen 100%-os üzemképességet, ugyanis ettől még az üzemképességi mutató lehet 50% (mert a 8db szállítóhelikopterből) ennyi üzemképes. Alapvetően amúgy, ha a hangár leterheltsége elbírná, akkor akár mind a 8 szállítóhelikopter üzemképes lehetne, azonban a Mi-24-esek aktív igénybevétele miatt sokszor sorban állnak a helikopterek az időszakos vizsgálatra várva: ez is jól mutatja, hogy a kiképzés milyen intenzív ütemben zajlik.

Az előzetes felkészülések a mindennapi életben főként az ismeretek felújítását és ezek folyamatos gyakorlását jelentik, úgy, hogy ezek elmélyítését akár egy szimulátoros képzés, akár taktikai szimulátor használatával egészítik ki.

A felkészülésnek 3 szintje van:

Első, az általános felkészülés, amely gyakorlatilag folyamatosan zajlik és nem feladat specifikus (pl. aerodinamika).

A második az előzetes felkészülés, a melynek célja a heti repülési feladatokhoz kapcsolódó ismeretek építése/megújítása. Ehhez természetesen a szükséges technikai igény (helikoptertechnika) is hozzárendelésre kerül.

Végül a harmadik a közvetlen felkészülés, amely az adott repülési napon, a repülést megelőzően történik.

Összegzés:

Az egyelőre még orosz szállítóhelikoptereken nyugvó képességek az elmúlt 3 évben helyreállításra kerültek, így ma már a szállítóhelikopter-zászlóalj minden olyan alapfeladatát képes ellátni melyekre az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis rendeltetéséből adódóan képesnek kell lennie. A Bázis alapító okiratban rögzített alaptevékenységeknek megfelelően: a katonai erő alkalmazását igénylő esemény, nemzeti, illetve nemzetközi válsághelyzet kezelésére bevetett csapatok manővereinek és harctevékenységeinek biztosításával összefüggő feladatok végrehajtása, illetve a hajózó és repülő-műszaki oktatás biztosítása, hadműveleti és gyakorló repülések, bel- és külföldi katonai és gazdasági célú légi szállítások végrehajtása.

A szállítóhelikopteres mindennapokat azonban meghatározza azon tény, hogy nemsokára megérkeznek a H-145M helikopterek, amik részben a jelenlegi közepes szállítóhelikopterekről (pl.: légi-kutatómentő szolgálat esetében) terhet fognak levenni, így a csak Mi-8/Mi-17-essel ellátható feladatokat fogják még aktívabban ellátni az orosz helikoptereknek. Azonban a változás forgószárnyszele már megmutatkozik abban, hogy például jóllehet a Harckiképzési Szakutasítás (HHKSZ) esetében elindult egy olyan fejlesztési projekt, hogy átdolgozásra kerüljön a korábbi szovjet/orosz alapokon álló rendszer a még hadrendben álló Mi-8/Mi-17-esek esetében, azonban az – noha elkészült – tekintettel a közelgő típusváltásra, bevezetésére már nem kerül sor. Így csak egyes elemeit vezették be: a paradigmaváltás tehát megkezdődött és ez a mindennapokban is egyre nagyobb szerepet játszik.

Ejtőernyősök és bambi: e kettő a jövőben is alapfeladatát fogja képezni a szállítóhelikopterek képességeinek

----------------------

Köszönetnyilvánítás

A szerkesztők ezúton szeretnék megköszönni a lehetőséget az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis vezetőségének és a tájékoztatásért felelős kapcsolattartónak, hogy lehetővé tették látogatásunkat a szállítóhelikopter-zászlóaljánál, és mindenben készségesen segítségünkre voltak!

Külön köszönjük Rolkó Zoltán ezredes Úrnak, Dr. Bali Tamás ezredes Úrnak és Kovács Krisztián alezredes Úrnak, hogy előadásaikkal és kérdéseinkre adott válaszaikkal részletes betekintést nyerhettünk a közeljövő jelentőségteljes időszakába!

----------------------

Megjegyzés

*Az interjú elkészültét követően jelentette be a Honvédelmi Minisztérium, hogy 2019. őszétől megkezdődnek a H-145M helikopterek hadrendbeállítása is: elsőnek 4 db, majd 2020-ban 14 db, míg 2021-ben az utolsó 2 db érkezik meg Magyarországra. A bejelentés szerint az alábbi konfigurációkban érkeznek meg a helikopterek: MP (Multi-Purpose), LUH (Light Utility Helicopter) és SAR (Search&Rescue).