Pillanatok, melyek már nem tartanak sokáig: magyar égbolton magyar Mi-24-es!
Bevezetésként...
...nagyon nehéz bármit is mondani, vagy hozzáfűzni ahhoz, hogy a jelenlegi információk és a Magyar Honvédség hivatalos kommunikációja szerint is a legendás Mi-24-es napjai - akárcsak korábbi bejegyzésünk középpontjában álló Mi-17-esnek is - a Magyar Légierő kötelékében meg vannak számlálva. Nyilván ha az egyszerű matematikát vesszük alapul, akkor ebben semmi meglepő nincsen: a két ütemben (1. ütem: 711, 720, 335, 336, 2. ütem: 331, 332, 334, 338 oldalszámok) 2018 októberében és 2019 januárjában nagyjavításról hazaszállított Mi-24-eseknek a 7 év naptári idejük lassan lejár, sőt az 1. ütemnek már le is járt. (Amúgy a nagyjavítás után megkapott 7 év vagy 1000 repült óra közül az előbbi küldi nyugdíjba a flottát.)
Azt is el kell fogadni, mint tény, hogy szovjet forgószárnyasok a múlt és a "nyugatiak" a jövő. Ugyanis 16+19 új Airbus helikopter áll hadrendben, melyeknek a javítási-garanciális-alkatrész ellátási-továbbfejlesztési lehetőségei merőben másak, mint az egykori szovjet technikáé. És önmagukban mivel ún. "nyugati" helikopterek, így alapvetően jobban beilleszthetőek a NATO és európai szövetségi rendszerbe is.
Az is egy újabb tény, hogy az alkatrészellátás - nem beszélve a fegyverekről, lőszerekről - is bonyolulttá vált 2022 februárja után. Mivel hazánk Mi-24-es (de sok esetben a Mi-8/Mi-17) helikopterei esetében a fő alkatrészforrás Oroszország volt, így ennek kiesése jelentősen érintette a gépek jövőképét. Nem kell mást kiemelni, minthogy az orosz fegyverexport (ide értve minden katonai felhasználásra alkalmas alkatrészt, ami potenciálisan katonai rendeltetésű gépbe beépíthető) szankciók alá került.
Abba most nem mennénk bele, hogy mi lett volna ha akár például a cseh vagy lengyel vagy szerb vagy urambocsá ukrán nagyjavítási lehetőségekkel éltünk volna és további éveket adtunk volna a Mi-24-eseknek, igaz azt is figyelembe kell venni (amit jómúltkorában a Mi-17-es bejegyzésünkben is leírtunk), hogy a potenciálisan nagyjavítható gépek életkora is jelentős. A legfiatalabb is közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz.
A fenti tények ismeretében mégis nehéz kimondani, leírni, hogy kész vége, ennyi volt. Ugyan régen volt már 1978, amikor a Mi-24-es a hazai pályafutását elkezdte és egy rövidebb időszaktól eltekintve végig aktívan részt is vett ennek alakulásában, de mégis nagyon közel volt az az 50. szolgálati év, amit már aktívan nem ér meg a típus. És jelenleg nem látszik arra szemernyi esély sem, hogy a főnix ismét feltámad hamvaiból, mint tette azt 2018-ban.
Így hát meg kell ragadni és pláne meg kell örökíteni minden olyan alkalmat, amikor még a legendás ördögszekér a levegőben van! Ilyen esemény volt a Mi-24-es legutolsó éleslövészetére történő elkísérése is. Blogunk a vezér H225M-re szállt, mely ugyancsak a bakonyi éleslövészetre tartott egy H225M társaságában (bal kísérő). A jobb kísérő pedig a 334-es Mi-24P volt, melyet külön az (egyik utolsó) fotózás végett a szolnoki repülőműszakiak a Mi-24-est rendkívül harciassá varázsoló EVU-val is elláttak. (Az EVU-ról bővebben itt és itt.)
Kötelékben a Mi-24-essel
Az útvonal Szolnokról 1500 méteren kb. 210 km/h sebességgel nyílegyenesen a bakonyi lőtér 0 pontja volt, melyet a kötelék kb. 50 perc alatt tett meg. Mindeközben a 334-es hajózói - a kötelékrepülés adta kereteken belül - még egyszer utoljára megmutatták, hogy milyen gyönyörű és fürge is a szarvastehén.
Következzenek hát a pillanatok, melyek már nem tartanak sokáig: magyar égbolton magyar Mi-24-es!
Felzárkózva a vezérre még az Alföld felett
Fedélzeten a műszakisokkal irány a Dunántúl
Jól látszik, hogy az EVU miatt a gép oldala nem, de a forgószárnyak viszont rendesen kormosak lettek.
Érkezés a Dunántúlra
Jól látszik, hogy az EVU végett a kiáramló gázok szinte alig látszanak, mert a forgószárnylapátok egyből el- és szétterítik csökkentve ezzel a hőképet.
Amikor a nap olyan szögből sütött a forgószárnyasra, akkor az egykori NVG szürke szinte már fehérnek tűnt...
...amin nincs csodálkozni. A 7 év az 7 év. És a szovjet technika mindig is ridegen volt tartva.
Kiválás a kötelékből: Viszlát!
---------------------------
Végezetül pedig mint mindig, az utolsó szó a köszöneté. Köszönjük a nagyszerű lehetőséget az MH Kiss József 86. Helikopterdandárnak és a Honvédelmi Minisztérium Sajtó Osztályának, hogy lehetővé tették számunkra a Mi-24-es levegőből történő megtekintését.
-------------------------------
Fotó: Thurzó Péter
Szöveg: Horváth Bence
