Kiképzési repülés éjjel és nappal. Előbbi mind a hajózó mind a repülőműszaki állománynak izgalmasabb üzemeltetést jelent. Jelen bejegyzésünkben mindkettő napszakban végigkísértük őket feladataik végrehajtása közben.

Bevezetésül

Most, hogy nemrég megérkezett a H-145M helikopter első négy képviselője hazánkba, hirtelen ismét aktuálissá vált korábbi bejegyzésünk, melyben a közelgő paradigmaváltásról értekeztünk. Azonban most nem a korábbi fejtegetésünket fogjuk tovább fűzni és elmélkedni a jövőről, hanem sokkal inkább a jelenről, a leváltandó, de még mind a mai napig a Magyar Légierő egyik gerincét alkotó szállítóhelikopterekről lesz szó. Egészen pontosan a Rubik Szállítóhelikopter zászlóalj egy aktív nappaltól a késő éjszakáig tartó kiképzési napjába kívánjuk elkalauzolni a tisztelt olvasóinkat.

Azonban mielőtt először a földön állva, majd a fedélzeten utazva is elkísérnénk derék szállítóinkat, azelőtt még fontos megjegyezni, hogy a szállítóhelikoptereink esetében, a H-145M-ek megérkezéséig utolsó vérfrissítés 2017-ben és egy gép esetében 2018-ban következett be: ekkor került nagyjavításra a hadrendben álló 7 Mi-17-es közül 5 darab. Ekkor a gépek részleges (főként navigációt, kommunikációt érintő) korszerűsítésen, de főként üzemidő hosszabbításon estek keresztül így kiváló alapot képeznek a hadrendben álló Mi-8-as helikopterekkel a szállítóhelikopterek számára meghatározott feladatkörök ellátására, melyekből akad szép számmal.

S ha már feladatkörökről volt szó lássuk is miknek voltunk szem és fültanúi!

Mint minden kiképzési nap 0. pontja ma is az eligazítás…

…de mi szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis már az eligazítás előtt feltehetjük kérdéseinket Oláh Gábor őrnagy úrnak, aki a Rubik szállítóhelikopter zászlóalj egyik helikopter rajának parancsoka, valamint a zászlóalj megbízott parancsnokhelyettese is egyben. Tőle megtudjuk, hogy első feladat, amit megtekinthetünk az egy nappali oktatói ellenőrzés lesz, amit időnként végre kell hajtani. Ilyenkor oktató ellenőriz oktatót elvégre a repülés rendszere részben a folyamatos kontrollokból, a naprakész és gyakorlott ismeretekből épül fel. Ez, mint később kiderül nem egy hosszas repülést jelent, csupán egy ellenőrző repülést röpke két iskolakör alatt le is tudjuk a feladatot.

Oláh Gábor őrnagy úr válaszol a kérdéseinkre. Az őrnagy a Rubik szállítóhelikopter zászlóalj egyik helikopter rajának parancsoka, valamint a zászlóalj megbízott parancsnokhelyettese

A második kiképzési feladat, melybe betekintést nyerünk ugyanúgy még nappali repülés, melyben már műszeres repülés is szerepet kap. A kiképzés alatt álló első pilóta hajtja végre az előrehaladott kiképzési repülését: műszerbejöveteleket fog gyakorolni. Ez azért fontos, mert ezt követően léphet tovább az éjszakába, vagy bonyolult időjárási viszonyok közötti repülés gyakorlásába. De ezután mehet alacsony magasságú repülésekre (földközeli), útvonal repülésekre, csapatok szállítására, kutató mentő feladatok ellátására önállóan, mint gépparancsnok. Itt a repülés egy másik jellemzőjébe nyerhetünk betekintést: a fokozatosság és az egymásra épülés rendszerébe: minden egyes további (bonyolultabb) feladatra való továbblépésre csak akkor kerülhet sor, ha az aktuális, (esetünkben lefüggönyözött kabin melletti műszerrepülés) már begyakorlásra került.

A harmadik feladaton többek között korábbi interjúalanyunkat, Radnai Ádám főhadnagyot kísértük el, aki a nyár óta már tovább lépett a képzésben: immáron már éjszaka is repül, kiképzettségi szintjének lépcsőfokait lépésről-lépésre éri el.

A teljes mértékben éjszakai repülés során az általunk nyomon követett leglátványosabb feladat a csőrlés gyakorlása lesz. Ezt megelőzően a fiatalokkal kezdődnek el az éjszakai kutató-mentő útvonalrepülések, melyek során elsősorban a vizuális kutatást gyakorolják, illetve amennyiben belefér a repülési időbe, akkor műszeres kutatásra is sor fog kerülni.

A műszeres kutatás során a keresendő jelet (jeladót) a fedélzeti vevővel tudják venni. Ilyenkor nem egy területet vizsgálnak át, hanem konkrét jelre keresnek rá, ami lehet például egy katapultált repülőgép pilótájának vészjeladója is. Azaz az adott területen kezdenek el pásztázó repülést végrehajtani, hogy mielőbb elcsípjék a jelet.

Ezzel szemben a vizuális kutatás arról szól, hogy van egy adott terület, ahol nincs konkrét jel, és itt keresőfényszórókkal kell felderíteni például egy bajbajutott személyt, vagy egy bekövetkezett légi-földi-vizi eseményt.

A két feladat amúgy független a helikopter típusától, mind Mi-8-assal, mind Mi-17-essel végre kell tudni hajtani, NVG képesség használata nélkül is.

Kutatás-mentési feladatok jellemzően egy adott légtérbe történő kirepüléssel kezdődnek úgy, hogy ott útvonalrepülést hajt végre a hajózószemélyzet, és az adott kutatás-mentési információk alapján repülnek vissza a reptér egy bizonyos helyére, mely a tényleges vizuális kutatási helyszínt szimulálja. Ez most sem történt másként: a kitett leszállójelekre / fényekre hajtották végre a leszállásokat. A feladat célja az, hogy az adott objektumot találják meg, majd efölött megfüggeszkedve gyakorolják a csőrlést, azaz végrehajtsák a kiemelést. Egy kutató mentő légtérben végrehajtott kiképzési feladat nagyságrendileg kb. 40 percet vesz igénybe pilótáként. Mivel a csőrlési feladatokat a zónában hajtották végre, így lehetőségünk nyílt ezeket kívülről is megörökíteni, illetve átélni.

Amiről „lemaradtunk” az a mi általunk nyomonkövetett repülésekkel párhuzamosan zajló nappali és éjszakai ejtőernyős ugrások voltak Debrecen térségében Illetve a többi Mi-8/Mi-17-esekkel a mi feladatainkhoz hasonló (vagy azzal azonos) kiképzési repülések voltak. Ugyanis ismét aktív kiképzési napon volt szerencsénk részt venni. A nappali repülés amúgy 17:00-tól kezdődött meg, mely éjszaka 20:00-kor folytatódott, és a tervezett befejezés 23:00 utánra volt meghatározva. Hosszú délutánnak/estének néztünk tehát elébe. Lássuk mindezt képekben a földről és fedélzetről, nappal és éjszaka!

Hajózók az eligazítás előtt. Már ekkor megkezdődik a részletek megbeszélése pontról-pontra. 

Oláh Gábor őrnagy immáron az eligazító teremben. Az eligazítás megkezdődött.

Eligazítás után irány az állóhelyek

Kint mindeközben serényen zajlik az előkészítési munka! Többek között kollégáival Major Kálmán törzsőrmester is a gép előkészítésén szorgoskodik, akitől korábban már megtudtuk, hogy nagyjából hogyan is történik egy ilyen alapos felkészítés.

Kálmán még a gépen...

...és megkezdődik a körbejárás utáni gépátvétel.

Sarkadi György főtörzsőrmester (sárkány-hajtómű mechanikus) zárja és biztonságosan elhelyezi a helikopter szerszámkészletét.

A hajózók a helyükön: a kapcsolók folyamatosan csattanak, melynek nyomán életre kelnek a helikopter rendszerei: szivattyúk kezdik meg a munkát, és a fénymajak is megkezdi körforgását a farok tetején.

Majd hatalmas lángnyelvet okádva életre kel az AI-9-es segédhajtómű

A segédhajtómű lángcsóvája távolabbról. A látvány éjszaka még pompásabb.

A pár pillanattal korábban még békésen pihenő forgószárnyak az egyik, majd a másik hajtómű beindítása után orkánt kavaró szél kíséretében kezdenek el forogni

S nem sokkal később pedig már azon kapjuk magunkat, hogy repülünk

Először a bázist hagyjuk magunk alatt és mögött, majd kitárulkozik előttünk az őszi táj

A deszanttér üres: a kiképzési feladat jellege miatt még belső, kiegészítő póttartályra sincsen szükség.

Az ablakon kinézve Szolnok városa, és egy Mi-8-as helikopter látható. 1984 óta e kettő elválaszthatatlan.

Egy pillantás a pilótafülkébe: a három fős személyzet összhangban, egymásra figyelve végzi a kiképzési feladatot. A repülés végig zökkenőmentes: kisimult fordulók, puha földetérések, erőteljes, de nem hajmeresztő gyorsulások jellemzik. Szinte már-már nem is tűnik repülésnek, mintha csak egy gyors, és egy kicsit zötykölődő buszon utaznánk. Az biztos, hogy akikben félelem van a repüléssel kapcsolatosan azoknak nem volt részük ilyen kényelmes élményben. Igaz tud a katonai helikopteres repülés hajmeresztő is lenni: például a múltkori Mi-24-es repülés az gyökeres ellentétben állt a mostani utazásunkkal, illetve ne gondoljuk, hogy a békés szállítóhelikopter nem tudna ha szükséges vad ringlispillé válni: például májusban nem volt véletlen, hogy nem éltünk a lehetőséggel, hogy a fedélzetről tudósítsunk... 

 Az első feladat, ami a nappali oktatói ellenőrzés volt, nem tartott sokáig. Mi-17-esünk lassan közelítünk a leszállóhely felé.

Alattunk nemsokára feltűnik a jubileumi díszfestést kapott 3301-es Mi-8-as is, ami ma nem végez feladatokat.

 Éppen csak földetérünk, már érkeznek is a repülőműszakiak, akik...

...nyomban neki is látnak az ismételt előkészítésnek.

Csoportkép az első repülési feladatot végrehajtó hajózókról. Név szerint balról jobbra: Oláh Gábor őrnagy, Kaliba Ferenc zászlós, Szabó Zsolt őrnagy

Nemrég még a levegőből láttuk, immáron a földről a 3301-es.

Második feladat: műszeres repülés

Éppen leszáll a Mi-8-as, melynek fedélzetéről a műszeres repülést követhetjük nyomon 

 Élet a függöny alatt

A fedélzeti technikus és az ellenőrző hajózó folyamatosan nyomon kíséri a lefüggönyzött, műszer repülést végrehajtó hajózó minden mozdulatát. 

Ahova mindig visszaérünk az a szolnoki pálya betonjának tengelye. A gyakorlat itt is, akárcsak a Mi-17-es esetében zökkenőmentesen zajlik: egy kör, két kör, három kör, s a végén már nem is számoljuk. 

Nekünk olybá tűnik, hogy itt nem nagyon van mit gyakorolni, hiszen a végig függöny alatt zajló repülés kisimult, rángatásoktól, csúszásoktól, hirtelen süllyedésektől-emelkedésektől mentes.

Így át is adjuk magunkat az ismételten elénktáruló csodálatos látványnak.

Mindez videón

A deszanttér ismét üres

Lassan megy le a nap is, de utolsó sugaraival még beszűrődik a deszanttérbe

 Elvileg a felhők felett mindig kék az ég, kivétel ha nem kettős felhőzet van és mi csak az egyik fölé emelkedtünk fel.

 A második feladatnak is vége, érkezés az állóhelyre. Alattunk a Mi-17-es, mellyel nemrég a fellegekben jártunk és melyet időközben a szakágak felkészítettek az újabb repülésre.

Természetesen mire földetérünk a műszakisok máris odasereglenek a helikopterhez, majd munkához látnak

Az úgynevezett feketedoboz, ami valóságban narancssárga és az alapvető repülési adatokat tartalmazza a helikopter farkában található meg: ezt minden repülés után kiveszik a gépből az adatok kielemzésének céljából, és helyére új kazetta kerül.

Ismételt csoportkép a második repülési feladatot végrehajtó hajózókkal: Hordós Tibor százados, Antal Viktor zászlós, Borsós Gyula százados

Felkapcsolták az állóhelyek esti világítását: kezdődik a napnyugta utáni üzemeltetés

A harmadik feladat: éjszakai kutatás-mentés, csőrlés 

Mi-8 és Mi-17-es helikopterek napnyugta előtt és közben. Nemsokára kezdődik az éjszakai üzem.

 Most a Mi-17N kezd, utána emelkedik a magasba a Mi-8-as, mellyel majd mi is repülni fogunk. Így a Mi-8-as indítása előtt van időnk a Mi-17-es indítását végigkísérni, mely zseblámpás repülés előtti ellenőrzéssel kezdődik a szürkületben.

Mi-8-as várja a napnyugta utáni feladatot.

A repülőtéren időközben sok "fénygomba" nőtt ki a földből

 Esti fényárban a Mi-17-es

 Itt pedig már közvetlenül felszállás előtt a Mi-8-asunkból nézve

De mindeközben már a Mi-8-asban is zajlik az indítás előtti procedúra

Amit indítás után nem sokkal, már a gurulóúton az úgynevezett taxizás követ

Nemsokkal később pedig már repülünk, és elénk tárulkozik Szolnok városa éjszakai fényben

 Szolnok éjszakai fényei és a nemrég a körforgalomban kiállított 574-es Mi-24D

De nem várost nézni jöttünk, hanem éppen a kijelölt helyszínt közelítjük meg, majd megtörténik a csörlési feladat.

Mindez kívülről

És a fedélzetről: a fedélzeti technikus a feladatot bekötve, biztonsági hevederből végezi. (Természetesen nekünk is bekötve kellett lennünk, illetve a fotósnak - aki felállva mozgott a fedélzeten - úgyszintén hevedert kellet viselnie.)

A csörlőzendő külső súly az oldalajtó küszöbén

Külső helyszínen a földön és mindez...

...a pilótakabinból.

 Majd ismételten a levegőben, távolban a város fényhorizontja. 

 A leszállás után, ekkor már közel vagyunk az éjfélhez, ismételten a repülőműszaki szakág veszi körbe a gépet és megkezdi a repülés utáni ellenőrzést. Ma már többet nem repül a Mi-8-as sem, az előttünk induló Mi-17-es is már visszatért.

Fekete-doboz csere lámpafénynél

Végezetül a harmadik hajózó személyzet a Mi-8-as előtt: Radnai Ádám főhadnagy, Oláh Gábor őrnagy, Imre Lajos főtörzsőrmester 

Befejezésül

Leszállt hát a Mi-8-as szállítóhelikopter is, melyen utazva az izgalmas és mozgalmas az éjszakai repülést nyomonkövethettük. Egy Mi-17-es pedig már előttünk visszatért. Ugyanakkor még sem a repülőműszaki szakágnak sem a még feladatot végrehajtó további szállítóhelikoptereknek nem ért véget a nap, egészen pontosan az éjszaka. Viszont őket már nem várjuk meg. Még elköszönünk a munkájukat szorgosan végző műszakiaktól, akik nélkül a vas sohasem repülhetne, majd a hajózóépületben találkozunk legutóbbi személyzetünkkel: nekik is megköszönjük a munkájukat és az élményt. Ami érdekes, hogy nem tűnnek - velünk ellentétben - fáradtnak, elnyűttnek. Belőlünk viszont sokat kivett a majd 2,5 órás éjszakai repülés így nem késlekedünk és hazafele vesszük az irányt...

Az autópályán hazafele nem nagy a forgalom, csak egy két kamion és autó fénye töri meg a korom fekete éjszakát. S eközben eltűnödök: mennyire igazak is Radnóti sorai: "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj", s valóban: nemrég még mindent felülről szemléltünk és mennyivel másabb volt minden: a városokat,  falvakat, fényeket teljesen másként láttuk, főleg, hogy mindezt éjszaka éltük át: mintha légüres térben lettünk volna a semmi közepén. Mindeközben majdnem álomba ringatott bennünket a Mi-8-as fapados kényelme, jóllehet a két TV hajtómű monoton sivított és a helikopter rázkódott alattunk. De mégis nyugalomban voltunk: nyugtatólag hatott a sötét deszanttér, a kívülről néha-néha beszűrődő fényfoszlányok és a kabin narancssárgás-pirosas fénye is. S ezt a nyugalmat váltotta fel az autópálya monotonitása.

És jóllehet nemrég szálltunk le, még érezzük a keroparfümöt az orrunkban, még halljuk a fülünkben az Izotov TV2-es hajtóművek jellegzetes éles hangját, de mégis csak egyre gondolunk: "Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom..."

---------------------

Köszönetnyilvánítás

A szerkesztők ezúton szeretnék megköszönni a lehetőséget a Honvédelmi Minisztérium Sajtó Osztályának és a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis tájékoztatásért felelős kapcsolattartójának, repülőműszaki és hajózó állományának, hogy lehetővé tették látogatásunkat a szállítóhelikopter-zászlóaljánál, és mindenben készségesen segítségünkre voltak!

---------------------

Szöveg: Horváth Bence

Fotó: Horváth Bence, Thurzó Péter